Legutóbb arról írtam, mi okozza növényeink tél közepi hervasztó állapotát. A probléma legfőbb forrása a traumatikus fényhiány, ám ezzel a korrekt megállapítással az elszánt növénybarátok nem sokra mennek. Így ebben a cikkben annak nézünk utána, a januári-februári zimankóban mit tehetünk, hogy ha nem is májusi szépségű, de legalább vállalható cserepesek díszítsék ablakukat.
Fényűző életmód?
Kevesen tudják, hogy az üvegházi fényviszonyokhoz képest egy normál irodai ablakba telepített növény a korábbi fénymennyiség mintegy 20%-át kapja csak. A szoba közepe felé egy méterrel beljebb viszont már csak ennek a feléhez jut hozzá a nélkülözni kénytelen szerencsétlen! Arról már nem is beszélve, hogy egyedenként változó, mennyi napfürdővel lesz elégedett kedvencünk. A csíkos, foltos levelűek több napfényt igényelnek, mint színtiszta sötétzöld levelű társaik. Ennek magyarázata az, hogy csak a zöld színtestek képesek a labormunkára, vagyis a fotoszintézisre. Így, amelyik növényben több található ezekből a sejtalkotókból, azok kevesebb fénnyel is beérik.
Ráadásul – hogy tovább bonyolítsuk az egyébként sem egyszerű képletet – vannak a rövid- illetve a hosszúnappalos egyedek, amelyeknek a közép-európai viszonyoktól jócskán eltérő napsütés mennyiségre van szükségük. Előbbire példa a részletesen bemutatott mikulásvirág, utóbbira pedig a krizantémok több fajtája.
Van mááásik!
De, kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz: hogyan juttassuk néhány plusz luxhoz cserepes kedvenceinket! Nem túl eredeti ötlet, mégis több irodában egészen jól működik az a megoldás, hogy növénydublőröket alkalmaznak. Amikor az egyik növény búnak ereszti leveleit, rehabilitációra küldik egy kissé naposabb, ám kevésbé forgalmas helyiségbe. Helyét pedig egy rá megszólalásig hasonlító, ám jobb karban lévő másodpéldány veszi át. Így többé-kevesebb sikerrel megoldható, hogy mindig megfelelően fitt virág díszítse az adott helyiséget.
Kályha és locsolókanna
S bár témánk alapvetően a téli fényhiány okozta gondok orvoslása, mégsem mehetünk el szó nélkül a helyes öntözés fontossága mellett. Nem mindegy ugyanis, hogy egy 24-26 o C-os szobában vészeli át zöldünk a telet, vagy egy épp csak temperáló fűtéssel melegített, 10-15 o C-os helyiségben. A hidegben a növények is takarékra állítják párologtatásukat, így kevesebb vízre van szükségük. Sőt, akkor is, ha zöldünk – ékes példa erre a Ficus benjamina – levélzetének harmadát, de akár felét is elhullajtotta a fényhiány következtében. Ebben az esetben azt tanácsolom, ritkábban nyúljunk a locsolókannához és a szokásos vízadagot is csökkentsük. A legtöbb növény esetében semmi visszafordíthatatlan nem történik, ha két öntözés között hagyjuk egy kicsit kiszáradni a talajt.
A metszőollótól a belátásig
A felkopaszodott példányokat majd tavasszal vegyük kezelésbe, amikor is egy bátor metszéssel arra késztetjük a növényt, hogy dúsabb, tömörebb lombozatot hozzon létre.
Télen nemcsak mi, de a virágaink is lelassulnak. Nem igénylik a hetenkénti tápoldatozást, de hálásak a havi egyszeri műtrágyázásért. No, meg azért, ha egy kicsit belátjuk, hogy teljesen természetes dolog az, hogy ezen a szélességi körön (különös tekintettel az esőerdőkből, szubtrópusokról importált példányokra) télen hozzánk hasonlóan ők sincsenek állandóan top formában.
Legutóbbi hozzászólások