Amióta naptárt használ az emberiség, mindig egy ki szorongás lesz rajta úrrá, amikor egy új esztendő küszöbéhez érkezik. Ha sikeres volt a mögöttünk hagyott 365 nap azért, ha pedig nehéz évet zárunk, akkor meg azért aggódunk a folytatás miatt. Hát még, ha OKJ-s orákulumok a kalendáriumból nem egy esztendő, hanem egyenesen a világ végét olvassák ki! Mit tehet ilyenkor az egyszeri ember? Beruház néhány minőségi „mázli-generátorba” vagy szerencsehozó növénybe. Jelen írásomban ezeket a hol megmosolyogtató, hol akár komolyan is vehető próbálkozásokat vettem górcső alá.
A szilveszteri, újévi képeslapok elengedhetetlen figurája a szerencse koromfekete nagykövete: a kéményseprő. Az, hogy a suvickos képű füstfaragót idővel természetfeletti adottságokkal ruházták fel, munkájából adódik. A szén- és fatüzelés hőskorában ugyanis úgy hitték, a minden nyavalyáért felelős gonosz szellemek a kéménykürtőben laknak. Főhősünk pedig épp a piszkot, betegségeket, a rontást és a fájó titkokat megtestesítő kormot tessékelte ki a házból, így könnyen érthető, mitől nőtt meg a népszerűségi indexe.
Nő, mint a gomba!
Hasonlóan közkedvelt Kínában a gomba, mint a növekedés, gyarapodás és sokasodás földi helytartója. Némileg nehezíti azonban a helyzetet Kedves Olvasó, ha a jószerencse érdekében lakását, irodáját gombakertészetnek szeretné átalakítani, hogy a források nem határozzák meg: pontosan mely gombafajok ápolnak különösen jó viszonyt Fortuna asszonnyal.
Még egy világvégét nem élnénk túl! 🙂
Nos, ha a 2018-as évünk érdekében megérintettünk már egy kéményseprőt (az igazi fanatikusok még egy szálat ki is húztak a seprűjéből) és lakásunk, irodánk legsötétebb zugában pedig csiperketenyészetet rendeztünk be, akkor ideje, hogy a legújabb babonáknak is szenteljünk egy kis figyelmet. És a legújabb most szó szerint értendő, mivel csak öt évet kell visszamennünk az időben. 2012-ben ugyanis Amerikában immáron sokadszorra, ám minden addiginál nagyobb vehemenciával lángolt fel a világvége láz. A december 21-ére megjövendölt apokalipszis bekövetkeztében megrengethetetlen hitűeket nem tántorították el a tények, miszerint a kijelölt dátum nem a világösszeomlás napját, csupán a maják 5125 éves naptárának „utolsó” lapját jelenti. A tengeren túlról indult pánik csakhamar a többi földrészre is eszkalálódott, amit ékesen bizonyít, hogy egy 21 országra kiterjedő közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek egytizede hitt a világösszeomlásban.
Fapados nehéztüzérség
Ám, nincs az a borús világkép, nincs az a kilátástalan helyzet, amelyben a minden hájjal megkent kufárok ne látnának üzleti lehetőséget, és ehhez a támogatást meg is kapták a hiszékeny emberektől. Be is vetették csakhamar a minden bajt elhárító „fapados nehéztüzérséget”, a szerencsehozó növényeket.
A világvége-parából hasznot húzó kereskedők a fajták kiválasztásánál valljuk be, nem merültek nagyon alá a botanikában, inkább a kínai hiedelmeket vették alapul. Így esett a választásuk bajelhárító jolly jokerként a legismertebb szerencsehozó növényre: a bambuszra.
Származási helyén, Ázsiában ezt a perjefélék (a mi pázsitfüvünkkel, sőt a búzával is rokon) családjába tartozó növényt az egészség és a hosszú élet megtestesítőjeként tisztelik. Tegyük hozzá mindjárt: teljes joggal, hiszen a bambusz rendkívül szívós, gyorsan növő fajta. Extrém gyors növekedéséhez különleges talajra nincs szüksége, csak rendszeres időközönként öntözésre és egy kis párásításra. Árnyékkedvelőként hálás, ha nem a déli ablakpárkányon találunk neki helyet, ezt leszámítva azonban szinte igénytelennek mondhatjuk.
Kockázatmentes üzlet
A kereskedők persze túl nagy rizikót nem vállaltak. Úgy okoskodtak, hogy ha valóban bekövetkezik a belengetett végítélet, a pénztártól való távozás után senki sem hozza majd vissza a bajelhárításban kudarcot valló bambuszt, műsorváltozás esetén viszont ragyogó marketinget lehet köré kanyarítani, mondván: Lám, működött a dolog!
Így esett, hogy a növény eladási statisztikái akkoriban minden addigi rekordot megdöntöttek. Nyilván ennek a bambusz-offenzívának is köze volt ahhoz, hogy a 2012-re meghirdetett Armageddon érdeklődés hiányában elmaradt.
Szerény igényű szerencsehozó növények
Nem ennyire naptárhoz kötött, de legalább ilyen komoly bajűző szerepet szántak a kaktuszoknak az ezt megelőző évszázadokban. A szukkulenseket mindig is spirituális képességekkel ruházták fel, úgy hitték: szúrós tüskéik révén minden ártó szellemet távol tartanak a háztól. Igaz, a kaktuszok rontáselhárító funkcióval való felruházásánál sokat nyomott a latban, hogy ezek is szinte bárhol megélnek, így feladatukat a legszélsőségesebb körülmények között is betöltik. Sem túlzott tápanyag-, sem nagy vízigényük nem jelent pluszterhet, és ez a termékelőny igen sokat számít annak, aki az őt gyötrő fekete mágia hatása ellen kívánja bevetni őket.
Persze, a népi hiedelmek a baj elűzése mellett legalább ennyi energiát fordítottak a szerencse – és ezen a legtöbb esetben a sok pénzt értették – házhoz csalogatására is. Ennek megfelelően minden nép megtalálta magának azt a növényt, amelyet a szobában nevelgetve vagy éppen elfogyasztva kedvében járhat a bőségszarus nagyasszonynak, aki reményeik szerint majd anyagiak formájában honorálja meg ezt a nagyvonalú gesztust.
Mifelénk a hagyományos szilveszteri/újévi menü része az aprópénzre emlékeztető lencséből készült leves vagy főzelék, de ugyanezen okokra vezethető vissza a négylevelű lóhere – mint a ritkaság, a véletlenül ránk találó szerencse allegorikus alakjának – népszerűsége is.
Angolszász nyelvterületen, ahol valamilyen oknál fogva hiánycikk lehet a négylevelű lóhere, a Crassulát tartják az anyagi jólétért felelős növénynek. Ki tudja, lehet valami a dologban, mert jóval messzebb – egészen pontosan Kínában – ugyanezt gondolják a pénzfaként, dollárfaként, pozsgafaként is ismert pozsgásról. Róla és a rokonságáról már írtam bővebben.
Hogy a bőséggel, szerencsével és tudással összefüggésben miért csak a közismerten szerény igényű növényeket találták meg eleink, arra nincsen tudományos magyarázatom. Mint ahogy arra sincs, hogy miért pont régi ismerősünktől, az anyósnyelvtől várták a bölcsességet, a gazdaságságot, az általános jólétet és a mindenféle értelemben vett sikert. Lehet, hogy az okok itt is a Sansevieira hírhedt szívósságára és élni akarására – mint a célok elérésének egyik legfőbb összetevőjére – vezethetők vissza, de persze, ez csak találgatás.
Jobb élet, rizikómentesen
Bár a fent leírtak akár komolytalannak is tűnhetnek – és valljuk be, azért egy kaktuszon vagy egy anyósnyelven tényleg elég meredek dolog számon kérni a vállalati konjunktúrát –, meglepő módon mégis van valóságalapjuk. Ha nem is a mesés gazdaságot, de a jó közérzetet, a tiszta levegőt, ezáltal pedig a magasabb fokú koncentrációt, és a stresszmentesebb munkakörnyezetet – mint a gazdasági siker legfőbb zálogát ezek a szerencsehozó növények (és persze a többi zöld is!) üzembiztosan hozzák. És bónuszként, még rájuk nézni is jó. Kell ennél több 2018-ban?
Minden Kedves Olvasómnak Sikeres, Boldog Új Esztendőt kívánok!
Kiss Tamás,
Irodakertész
Legutóbbi hozzászólások