Mit ér a kritika, ha ellenpontozásként nincs mellette jó példa? Ha csupán bírálatra telik, de azt, hogy hogyan lehetne a kifogásoltakat jobban, magasabb színvonalon művelni, már nem tesszük mellé, akkor könnyen fanyalgásba fulladhat a jobbító szándék. Legutóbb azt ígértem, a hazai piacról hozok követendő példákat, mert szerencsére ilyen is akad.
Az eredeti tőkefelhalmozásba épp csak belekóstoló hazánkban az esztétikus s egyszersmind praktikus, ergonomikus irodák, üzletközpontok még mindig fehér hollónak számítanak. Ezért alaposan meglepett a minap, amikor egy vállalat vezetője szó szerint „cége felvirágoztatása céljából” keresett meg. Az ügyvezető kérdésemre elmondta, hogy dolgozói elégedettségi kérdőívéből az rajzolódott ki: az alkalmazottak szívesen látnák, ha több virág virítana az asztalokon és a levegőbe juttatott plusz oxigén ellen sem tiltakoznának hevesen. Így, meghajolva munkavállalói kérésének növénydekoráció gyanánt beruházott egy szolidabb kertészet árumennyiségébe. Ugye, magyaráznom sem kell, hogy ez az egyszeri cégvezető ezzel egyszerre tett az enteriőr esztétikusabb megjelenéséért, dolgozói elégedettségéért és az élhetőbb környezetért.
Plázapélda
A másik, sokat emlegetett pozitív példám az Allee. Azt mondják, hogy ha egy orvos a barátunk, akkor tíz perc múlva már egy jó ízű sörözés közben nem a sztorijainkra figyel, hanem diagnosztizál bennünket. Nos, ha ennyire nem is tragikus az én helyzetem, de be kell vallanom, még egy egyszerű bevásárlás során is gyakran kapom magam azon, hogy az adott bevásárlóközpont növénydekorációját figyelem.
E tekintetben a hazai felhozatal nem túl szívderítő, így az irodakertész számára valóságos kis paradicsom az Allee. Az átgondoltság, a szakmai hozzáértés már a pláza előtti parkosított területen tetten érhető. Az nem számít ritkaságnak, hogy a kültéri növényzetet öntözőrendszerrel locsolják, de az már igen – mint itt is –, hogy a beültetett növények szépen gondozottak, a talajtakarókat nem hagyják elburjánzani, ősszel visszavágják, csakúgy, mint a fákat.
De az igazi meglepetés csak akkor ér minket, amikor meglátjuk, hogy a modern, végtelenül letisztult vonalvezetésű épület oldalán utat tört magának a borostyán és egyre jobban kitölti a függőleges felületet.
Szakmailag a belső teret is csak dicsérni tudom. A plázák többségében siralmas a növénydekoráció, az egyszer megvásárolt méretes, ennek megfelelően a meglehetősen drága kaspókat próbálják „megtölteni” lényegében a „teljesen mindegy milyen zöld, csak zöld legyen!” elv alapján. Az elegáns enteriőr és az üzlethelyiségek néhol egészen borsos bérleti díjával köszönő viszonyban sincsen az a spórolós igénytelenség, aminek eredményeként „vérszegény” növényeket láthat a nézelődő. A legtöbb helyen még mindig a korábban már nálunk is tárgyalt, hamar formáját vesztő Yukkát favorizálják.
Élet a Yukkán túl
Ezzel szemben az Allee esetében a levegős belső térben szokatlanul nagyszámú és méretű, jól összeválogatott, minőségi tartóba ültetett növényállománnyal találkozhatunk. Hogy értő kezek nyúlnak a virágokhoz, az abból is jól látszik, hogy a kaspókban ott az elasztikus betét no, meg a vízmérce.
Ez a kis apró eszköz felelős azért, hogy cserepeseink hosszú ideig és teljes szépségükben díszítsék környezetüket. Örök vesszőparipám a helyes öntözés, hiszen ez a nyitja a bosszúságmentes növénygondozásnak. Most nem ismétlem el, ennek a témának már szenteltem korábban jó néhány strófát. A lényeg, hogy a vízmércét azért találták ki, hogy pont annyi vizet öntsünk virágunkra, amennyit az épp igényel.
A gondos odafigyelés és a szakértelem magáért beszél. Szemet gyönyörködtető környezetet teremtett a tervezők, belső építészek és a kertészek harmonikus együttműködése. Jó volna több ilyet látni! Gratulálok a kollégának!
Legutóbbi hozzászólások