Egy röpke sajtószemlét tartva nyilvánvalóvá válik, hogy mostanság egyértelműen slágertémának számít a fenntartható dolgok – autók, irodák ügye. Ami zöld, környezettudatos, innovatív, az a médiában komoly hírértékkel bír. És nincs is ezzel gond, hiszen előbb-utóbb rá fog döbbenni az emberiség, hogy ha nem változtatunk a természettel szembeni hozzáállásunkon, önkezünkkel ássuk meg a jó meleg, műanyaggal bélelt sírunkat. Irodakertészként mi hát a bajom a zöld irodákkal? Semmi, azaz, hogy mégis…
Kezdjük mindjárt azzal, hogy szemrevételezzünk egy ökoirodáról készült magazinfotót! Tobzódhatunk a natúr fa bútorokban, az újrahasznosított anyagokból (újságpapír, kókuszrost, textilfélék) gyártott ülőalkalmatosságok szín- és formagazdagságában, a kreativitás kibontakozását elősegítő játszósarkokban, a kelet-európai hagyományokkal végérvényesen szakító belsőépítészeti megoldásokban. Hát még, ha belegondolunk, hogy ezek az épületkomplexumok „zöldségüket” elsősorban olyan vívmányoknak köszönhetik, mint hogy vízfelhasználásuk jelentős részét a csapadékvíz felfogásából fedezik, fűtésre pedig sok esetben geotermikus energiát használnak – már ha éppen nem passzív házként magából az épületből nyerik a meleget. A hulladékot szelektíven gyűjtik, a fényt napelemek „csöpögtetik” a tetőről a lámpákba, azaz minden nagyon-nagyon XXI. századi, jól megtervezett, körzővel és vonalzóval tűpontosan megrajzolt.
Hiányérzet
Ebbe a fene nagy környezettudatosságba viszont épp csak az élet nem fér bele! A természetközeli munkahelyekről a fenntartható fejlődés jegyében száműzték a természetet. Így, bár paradoxonnak tűnik, de a zöld irodákból csak a zöldek hiányoznak. Mintegy jelzésértékűen az egyik függőleges síkon megjelenik ugyan egy decensebb garzonnyi felületet elfoglaló, mostanság divatos zöldfal, de ennyi. A szigorú vízszintesek és függőlegesek uralmát lágyító, a merev funkcionalitást elevenséggel feloldó növényzet ezen kívül már nemigen kap helyet. Csak halkan teszem hozzá, hogy az ilyen, példaként elénk állított zöld irodákról készült fotókon az ember se sűrűn! Steril, laboratóriumi körülmények között létrehozott helyiségek ezek. Mintha az ősrobbanás előtti élettelen állapotokat tükrözné, mégis az élet mindenek felettiségét akarná ünnepelni az objektum.
Az ilyen képeket látva mindig elszomorodom. Lehangol a színtiszta funkcionalizmus diadala, a belsőépítészek – tisztelet a kevés számú kivételnek – praktikumközpontú hozzáállása. Mielőtt még ezt is valami magyar sajátosságként bélyegeznénk meg, gyorsan hozzáteszem: ez sajnos nem honi specifikum, a nemzetközi trendek a környezettudatos irodákban ugyanígy pirosat adnak a zöldeknek!
Vissza a ’80-as évekbe!
Mi az oka ennek a jelenségnek? Hogy stílszerű legyek az, hogy az esztétikai és munka-egészségügyi szempontokat egyaránt figyelembe vevő növényhasználat csak lassacskán ver gyökeret a köztudatban.
Ha visszatekintünk az időben először a 80’-es évek közterein találkoztunk a szocreál ízlésvilágát messze meghaladó, valóban szemet gyönyörködtető kertészeti munkákkal. Az itt látott példák „némileg egyszerűsített másai” aztán idővel a magánházak kertjeibe is bekerültek. Az ingatlan tulajdonosok hamar megértették, hogy az ápolt, gondozott kerttel értékteremtő beruházást valósítanak meg. A ház elé ültetett néhány kókadt rózsatő, amott egy nagydarab kiégett gyep konstrukció mellett vagy helyett, feltűntek azok a szakértelemmel válogatott megoldások, amelyek minden évszakban lehetőséget adtak az egyes növényeknek, hogy virágukkal, zöld vagy éppen színesedő leveikkel díszítsék a teret.
Ez a szemlélet azonban csak igen nehézkesen – ha egyáltalán! – gyűrűzik be a temetőkerteknél vagy éppen a bevásárlóközpontoknál, irodaházaknál alkalmazott gyakorlatba. A témáról korábban már lamentáltam egy sort: Lehet ezt jobban is.
A zöldek megfelelő alkalmazásával elért organikus egység megteremtése az irodakomplexumokban egyelőre érdeklődés hiányában elmarad. S ha van is rá igény, azt a legtöbb esetben – feltételezve, hogy a szóban forgó vállalkozás új irodába teszi át a székhelyét, vagy a meglévőt újítja fel – a költözés illetve a nagygenerál „vágja haza” anyagilag. Pedig az esztétikai szempontokon túl nem teljesen elhanyagolható körülmény az, hogy a fotoszintetizáló kollégák a szó legszorosabb értelmében jobb munkahelyi légkört teremtenek. Ezt saját tapasztalatom is igazolja, mivel volt már olyan hazai IT vállalkozás, amely kifejezetten a növények oxigéntermelő képessége miatt érdeklődött szolgáltatásom iránt. Korábban ennek a témának is szenteltem néhány szót: Testőrök a sarokban.
Persze, a sok negatív példa ellenére szerencsére vannak üdítő kivételek is. De, erről majd legközelebb mesélek.
Legutóbbi hozzászólások