Most, amikor ezt a cikket írom, odakinn kövér pelyhekben hullik a hó, mintha az időjárás csak jó ütemérzékkel rá akarna erősíteni az itt, későbbiekben leírtakra. Vagyis arra, hogy még pár nap és nyakig benne leszünk az év egyik legintimebb, legbensőségesebb időszakában, az adventben. Ez az a bizonyos négy hét, amelyet ma inkább a kapkodás, a pénzért megvásárolható dolgok rohamtempójú megszerzése és az ünnep előtti stressz jellemez, ahelyett, hogy a rákészülődésről, az elcsendesülésről szólna. Arra, hogy a megálmodott ajándékokat időben megvásárolhassák szeretteiknek, és hogy az év vége az eddiginél feszültségmentesebb legyen, sajnos nincs ráhatásom. Abban viszont, hogy az advent színeivel megidézzük az ünnepet, és néhány élő növénnyel megelőlegezzük a hangulatot, nos, abban szívesen segítek.
Ma már az ünnepi várakozást el sem tudjuk képzelni adventi koszorú nélkül. Pedig ez a manapság már nemcsak home made, hanem virágbolti kivitelben is kapható asztaldísz nem oly régi „találmány”, mint hinnénk. Megjelenése Johann H. Wichern német evangélikus lelkész nevéhez fűződik, aki a XIX. század első felében egy feldíszített, felfüggesztett kocsikerékre 24 gyertyát ültetett.
Az adventi koszorúk prototípusán a hétköznapokat piros gyertyák, míg a vasárnapokat fehérek jelölték. Ezzel a derék egyházfi tulajdonképpen egy füst alatt fel is találta az adventi naptárat – a karácsonyi ünnepkör másik ikonikus tárgyát. És akkor még a karácsonyfáról nem is beszéltünk. (Hogy még idejében tájékozódhasson a különböző fenyőtípusokról, ajánlom figyelmébe e témában íródott korábbi cikkemet.
Piros, zöld, arany
És itt meg is érkeztünk írásunk fő témájához, az advent színeihez. A klasszikus adventi, karácsonyi dekoráció ugyanis alapvetően a zöld, piros, arany hármasára épít. Még akkor is, ha az egyházi kánon három lila és egy rózsaszín gyertyát ír elő az adventi koszorún.
Hogy akkor hogyan került a zöld a karácsonyi ünnepkörbe? Nagyon egyszerűen. A zöld szinte minden kultúrkörben az életet jeleníti meg, csupán egy baj van vele: télvíz idején viszonylag nehéz élő zöldet találni. De jöttek az örökzöldek – azok közül is első sorban a fenyőfélék – és megmentették a helyzetet. A piros a paradicsom gyümölcseit hivatott szimbolizálni, az arany pedig a napkeleti bölcsek ajándékát – más források szerint a betlehemi csillag néven emlegetett Halley üstököst.
Szóval, ez a klasszikus, angolszász területen elterjedt karácsonyi színtrilógia. Mindez persze nem zárja ki azt, hogy kinek-kinek ízlése szerint más színű legyen az ünnepi dekorációja. Elég bizarr kombinációkat is láttam már a tetőtől talpig fekete díszekkel telezsúfolt, egyébként is fekete műfenyőtől, a neonrózsaszín adventi koszorúig, ám jómagam az ilyen újításokat tisztes távolságtartással szemlélem.
Az advent színei élő adásban
Jó hírem van viszont azoknak, akik a klasszikus vonalnál maradva mégiscsak egy kis újításra vágynak, mert az adventi hangulatot nemcsak a hagyományos adventi koszorúval, de úgy általában az advent színeiben pompázó néhány piros virágú, cserepes növénnyel is el lehet érni. Nem véletlen, hogy minél borongósabb az idő, annál inkább megnő a virágboltokban a virágos növények – ezen belül is első sorban a piros virágúak – iránti kereslet.
Összegyűjtöttem hát néhány ilyenkor is bevethető virágot azoknak, akik a szokványos díszítés helyett idén valami másra, valami nagyon is természetesre vágynak. A következőkben felsorolt növények mindegyikéből érdemes kisebb cserepes példányokat választani. Csoportosan, egy nagyobb tálcára vagy dekoratív kosárban elrendezve, néhány arany gyertyával, tetszőleges díszekkel vagy csak magukban, kiválóan mutatnak majd.
A mikulásvirág, az energiabomba
Kezdjük is a sort mindjárt a szóló növényből az utóbbi években inkább csapatjátékossá avanzsáló mikulásvirággal (Euphorbia pulcherrima), amely egyre hangsúlyosabb szerepet kap mostanság a téli ünnepi dekorációban. Sikerében oroszlánrésze van annak, hogy nemcsak élő adventi koszorúdíszként vethető be, de újabban nyugaton nagy divat, hogy a karácsonyfát (színben a fa díszeihez illeszkedő) mikulásvirággal rakják körbe, még egy lapáttal rátéve az ünnepi hangulatra.
Hogy élő adventi dekorációnk minél tovább tartson, érdemes a növénykéket lakásunk vagy irodánk leghűvösebb részén tartani. Az advent színeit kimaxoló mikulásvirág szavatossági ideje viszont igencsak korlátozott, így ha már hullajtja a leveleit, ünnepek után – akárcsak a karácsonyfától – vegyünk tőle is érzékeny búcsút!
Szobaciklámen – ezer virág egy cserépben
Szintén a helyiség leghűvösebb pontjára kívánkozik a lilás pirosban is kapható szobaciklámen (Cyclamen persicum). Mivel ez a hegyvidéki eredetű növény rendszerint több virágot hoz egyszerre, így már négy-öt cseréppel a jótékony színvitaminból akkora dózist vehetünk magunkhoz, ami jövő karácsonyig is kitart. Ehhez mindössze egy szellős, nem túlfűtött, félárnyékos helyiségre és rendszeres öntözésre van szüksége.
Karácsonyi kaktusz a téli depresszió ellen
Nem lenne teljes az advent színeit felvonultató mini növényarzenálunk a nevében is az ünnepkörhöz kapcsolható karácsonyi kaktusz (Schlumbergera) nélkül, ami virágtársaival ellentétben akkor dobja be a nehéztüzérségét, amikor a többi növény az életéért küzd a fényszegény időszakban. Virágzási ideje ugyanis decembertől januárig (egyes hibrideknél márciusig) tart. A kereskedelemben a hagyományos piros, bíborba hajló vörös mellett fehér, rózsaszín, és sárga variációi is kaphatók.
Ezekben akár évtizedekig is gyönyörködhetünk, ha betartjuk a gondozására vonatkozó legalapvetőbb szabályokat. Mivel a kaktuszfélék családjába tartozik, irtózik a túlzott öntözéstől, de szívesen fogadja, ha rendszeres időközönként megpermetezzük, és kaktusz tápoldattal locsoljuk. Nyáron egy félárnyékos balkonon is remekül érzi magát, de a hűvösebb esték beköszöntével, ősz elején már visszakívánkozik a 18-20 fokos szobába. Ha a kedvére teszünk, idővel akkora virágoktól roskadozó növényünk lesz, ami mellett szinte karácsonyfára sincs szükség.
Természetesen egy próbát megér!
Természetesen most csak találomra választottam három piros-zöld kombinációjú virágot, de a sor persze még számos fajtával (korallvirág, hibiszkusz, amarillisz, begónia stb.) folytatható. Érdemes ezekkel, vagy akár másokkal körülvenni magunkat a várakozás időszakában még akkor is, ha egyébként maradunk a jól bevált, hagyományos adventi koszorúnál. A megújulást és az életet ugyanis mi mással lehetne ékesebben ünnepelni, mint az élő virágokkal, amelyeknek ráadásul piros színűk révén vitathatatlan az energetizáló hatása.
Ha pedig az advent színeit, hangulatát kívánjuk megidézni, keresve sem találhatunk jobbat a piros virágos növényekből kirakott élő, lélegző adventi koszorúnál. Bátran tegyenek egy próbát!
Békességes ünnepre való ráhangolódást kívánok.
Legutóbbi hozzászólások