A kereskedői kézikönyvek első számú közhelye: a vevőnek mindig igaza van. Szolgáltatóként, az ügyfelekkel napi szintű kapcsolatban lévő vállalkozóként én sem látom ezt másként. Ám, vannak helyzetek, amikor a „vevő” – finoman szólva – nem könnyíti meg a munkám. A következőkben két jellemző, „mission impossible” igényt veszek górcső alá, szigorúan irodakertészeti szempontból.
A burnout és a folyton termő fa
A mesék és mítoszok világának egyik masszív szereplője a folyton termő fa. Ennek a vevői elvárásokra leképezett mása a nonstop virágzó irodai növény. Valahol érthető, hogy a virágboltban vásárolt – vagy különösen a kertészeti magazinból kép alapján rendelt – illatos és színes szaporítószervekkel dúsan telepakolt cserepes a későbbiekben is ezt az előnyös formáját mutassa. A rideg valóság azonban az, hogy a növények nem virágzanak permanensen. Ez a folyamat ugyanis rengeteg „erőt” vesz ki a növényekből, vagyis a cserepeseknek időnként szükségük van pihenőidőszakokra. Hogy ezt a jelenséget egy kicsit testközelbe hozzam, ez valami olyasmi lehet, mint a túlhajszolt időszak után jelentkező menedzserbetegség, a magyarul kiégésként fordított burnout.
Még a legnagyobb szakmai hozzáértéssel gondozott növény sem fog a kedvünkért állandóan virágba borulni. Kivéve, ha fokföldi ibolyával próbálkozunk! Ez a kedves, szerény igényű növény a gondoskodást gyakori virágzással hálálja meg, különösen, ha virágzást elősegítő tápoldattal kedveskedünk neki. Hozzá hasonlóan a Spatiphyllum is gyakorta örvendeztet meg bennünket krémfehér vitorláival – feltéve, ha biztosítjuk számára a szükséges feltételeket.
Ezzel szemben a dekoratív flamingóvirág csak a bennfentesek számára tartogatja teljes szépségét. A jó szándékú, az irodakertészet berkeiben első bálozónak számító növénykedvelőknek ellenben nem hajlandó virágozni. Ha mindenáron ilyen egzotikus növénnyel kívánjuk dekorálni az irodánkat, számoljunk ezzel és az elvirágzás után vásároljunk inkább egy új példányt.
Virágözön extrákkal
De tapasztalatból mondom, az sem minden esetben fenékig tejfölös bödön, ha egy zöld munkatársunk virágözönt zúdít ránk! Itt van mindjárt a példa kedvéért a levéldísznövényként számon tartott Dracaena Fragrance, aminek decens, apró rózsaszínes virágai kis bojtokban üldögélnek a szárakon. Úgy tűnik, a Dracaenanak önértékelési problémái lehetnek, mert a semmitmondó virágzatát intenzív – némelyeknek nehezen elviselhető – illattal kompenzálja, a kisebb légterű irodákban az arra érzékenyeknél heves fejfájást, hányingert idézve elő.
Használati utasítás
Régi közhely: nem lehet olyan egyértelműen fogalmazni, hogy azt ne értsék félre. Ezt a minap egy vevői reklamáció juttatta az eszembe. A hidrokultúrát – mint ahogy azt a módszert ismertető írásomban kifejtettem – éppen könnyen kezelhetősége tette népszerűvé. Ezért lepődtem meg, amikor egyik ügyfelem arra panaszkodott, ez egyáltalán nem felhasználóbarát a technológia. Látva értetlenkedésemet elmagyarázta, hogy igen macerás a mérce tetején lévő kis lyukba beleügyeskedni a vizet…
Megnyugtattam, hogy problémája könnyedén orvosolható, ugyanis a vizet nem a vízszintjelző pálcikába, hanem abszolút hagyományos módon, egyszerűen a granulátumra kell tölteni. Aki pedig még ezek után is kételkedik abban, hogy a hidrokultúrás növény gondozásával még egy kiscsoportos óvodás is játszva megbirkózik, annak figyelmébe ajánlom a következő videót.
Legutóbbi hozzászólások