Mindenkinek a rokonságában akad olyan fiatal, akit érettségi idején felmenői hamuban sült pogácsa helyett egy tábla mogyorós csokoládéval engedtek útra. A kézzel fogható gondoskodáson kívül ezt azzal indokolták, hogy a kakaós édesség serkenti az agyat az izzasztó matura idején.
Most nagyvonalúan lépjünk túl az egzakt részleteken, a részletekbe menő biokémiai fejtegetéseken és egyszerűen fogadjuk el, hogy a csokoládé valamint a csonthéjasok elősegítik a hatékonyabb gondolkodást. Nem véletlen, hogy ilyenkor étcsokit és nem mondjuk: pacalpörköltet csomagolnak a vizsgára…
Irodakertész létemre miért szentelek mégis ennyi időt ennek, a szakmámtól látszólag független témának? Azért, mert hozzánk hasonlóan növényeink – fajtájuktól és attól függően, mit várunk tőlük – más-más tápanyagot igényelnek.
Vegyük mindjárt a levéldísznövényeket! A sokszor jogtalanul „színtelennek” bélyegzett cserepesek elképesztő formai és színbeli változatossággal kápráztathatnak el bennünket – ha a számukra ideális, a levélképződést elősegítő nitrogén túlsúlyú tápoldattal látjuk el őket.
Persze, nehéz ellenállni a virágos növények színpomájának. Így teljességgel megértem azokat is, akiket rabul ejt ez az elképesztő kavalkád. Nekik a foszforban gazdag tápanyagokat érdemes leemelni a kertészetek polcairól, mert ezek mozdítják elő a virágképződést.
Kis túlzással azt mondhatnánk, ahány cserép, annyi féle tápanyag kiszerelés. Elég csak egy barkácsáruház megfelelő osztályán körülnézni. Nos, ebben a sokféleségben azért érdemes egy kis rendet tenni.
A „pályakezdő” botanikusoknak találták ki a granulátumos kiszerelésű növénytápokat, amelyek közös jellemzője, hogy viszonylag hosszú ideig (3-6 hónapig) fejtik ki áldásos hatásuk. A kis golyócskák használata nem igényel agysebészi teljesítményt, egyszerűen a virágföldre kell szórni, a többit pedig majd az öntözés elvégzi. Igaz, ezért a hosszan tartó kényelemért cserébe el kell viselnünk a nem túl esztétikus műtrágya golyócskák látványát, de hát valamit valamiért…
Hasonlóan kényelmes opciónak ígérkeznek a földbe szúrható, folyékony tápoldattal töltött kis kapszulák, ezek szintén megadott időegységig biztosítanak virágainknak minden földi jót, amire csak szükségük van.
Haladóknak ajánlottak a folyékony tápoldatok, amelyeket a flakonon ajánlott mennyiségben az öntözővízhez kell keverni. Véleményem szerint ez a legkényelmesebb, a legkevesebb zavaró mellékhatással járó megoldás, így csak ajánlani tudom. Azonban mind ebben, mind az előző esetben is megvan az a veszély, hogy merő jóindulatból „túltoljuk” a dolgot és a megengedett tápanyag mennyiség többszörösét juttatjuk a földbe. Ez esetben növényünk levéllemezei besárgulnak, a hajtások elhalnak, vagyis épp ellenkező hatást érünk el, mint ami a célunk. Tehát, a jóból is csak mértékkel adagoljunk kedvenceinknek!
Akik pedig még ennyit sem szeretnének vesződni méretes cserepeikkel, azok minden bizonnyal már felfedezték a növénygondozás csúcsmodelljének számító hidrokultúrát, ahol a spéci ioncseréléses műtrágya akár hat hónapig is tökéletes ellátást biztosít. (Itt tekinthet meg videónkat: a hidrokultúráról.)
A végére pedig egy kertészeti közhely: mindegy, hogy granulátumos vagy folyékony formában tápoldatozzuk növényeinket, egy aranyszabályt mindenképp érdemes betartanunk. Nyáron a virágok növekedési fázisában több, míg télen, a nyugalmi időszakban kevesebb tápanyagra van szükség. Ha ezeket az egyszerű törvényeket figyelembe véve gondozzuk kedvenceinket, erős, sűrű levelekkel és illatos, színpompás virágokkal hálálják meg törődésünk.
Legutóbbi hozzászólások