avagy egy szobában a problémás növényekkel

Áldott emlékű fizika tanárom a kizárólag tankönyvben létező ideális gázokat egy szemléletes példával kívánta közelebb hozni lakli kamasz diákjaihoz. Azt mondta: az ideális gáz éppolyan, mint az ideális férj. Mindenki hallott róla, de még soha, senki sem látta. Na, valahogy így vagyok én is a problémamentes növényekkel.

A lapok kertészeti rovatát az a jogszerűnek tekinthető fogyasztói igény tartja életben, hogy a vásárló problémamentes virágot akar. Olyat, amelyik nem igényel agrármérnöki végzettséget ahhoz, hogy virágozzék, és különösebb trópusi növénykutatói tapasztalat nélkül is elég jól elboldogulhatunk vele.

Kényes szépségek

Amennyiben tulajdoni lapunk nem egy belvárosi 5. emeleti penthaus lakás tulajdonlását igazolja, számolnunk kell az átmeneti fényhiány okozta élettani hatásokkal. Vagyis jogos elvárás az is, hogy cserepesünk többé-kevésbé jól viselje az őszi-téli hónapokat.

A problémamentes virágok toplistájáról az elsők között húzhatjuk ki azon egyedeket, amelyek nincsenek tekintettel időleges feledékenységünkre és zokon veszik, ha csak egyetlen alkalommal is földlabdájuk kiszárad. Az ilyen „mimózák” a pillanatnyi figyelmetlenségünket késlekedés nélküli, visszafordíthatatlan lombhullással és indokolatlan, azonnali halállal torolják meg.

De a képzeletbeli ideális növény önéletrajzában előkelő helyet foglal el a kártevőkkel szembeni rezisztencia is, azaz ellenálló minden olyan gombával, atkával és rovarral szemben, amellyel mi – növénytulajdonosok – érthető módon nem kívánunk hosszú távú társbérletet kialakítani.

Flora non grata

Kedves Olvasóm! Ne legyenek kétségei, munkámból adódóan a fenti gondok mindegyikét testközelből ismerem. Éppen ezért néhány mutatós, ám igencsak rizikós növény felkerült a tiltólistámra. Némi képzavarral úgy is mondhatnám, hogy a nehéz eseteket „flora non grata”-nak bélyegeztem.

Általános képlet nincs arra vonatkozólag, hogy borítékolhatóan melyekkel fog meggyűlni a bajunk, de néhány szempont azért segíthet előre látni a sötét jövőt. Legyünk gyanakvóak, ha ajándékba kapott cserepesünk rengeteg apró levélkét rezegtet ágain. Ezek a növények ugyanis gyakran hajlamosak a levélhullásra, míg tapasztalatom szerint a nagylevelű, terebélyes lombozatú egyedek valahogy mindig könnyebben „háziasíthatók”.

Figyeljünk oda arra a kis piros lámpácskára, amely diszkréten, majd egyre határozottabban villogni kezd az agyunkban, amikor a leírások szerint egy újabb problémás növény, egy igen gyors növésű cserepes érkezik hozzánk. Ezek a példányok ugyanis éppen felturbózott fejlődésük miatt hamar kifutnak a formájukból, gyakori metszést, alakítást igényelnek.

Családi bonyodalmak

A fentiekből következik, hogy visszafogott lelkesedéssel figyelem, hogy a Ficus Benjamina kisméretű levelei és közismert téli felkopaszodása ellenére (leveleinek általában legalább 1/3-ától szabadul meg ilyenkor a növény) mégis hogyan futhatott be ekkora karriert a hazai piacon.

Egyébként is problémás család lehet a ficusoké, mert egy másik tagja is könnyen törhet borsot az orrunk alá. A Ficus Pumila – közismertebb nevén a kúszó fikusz – a feledékeny növénybarátok mumusa; ha egyszer kiszárad, teljes levélzetét egyszerre teríti elénk a padlóra, és így fotoszintetizálásra képtelen állapotában egészen egyszerűen elhalálozik. De, hasonló körülmények között ugyanezen tüneteket produkálja a Disygotheca (tenyérarália), ezért szórakozott megrendelőimnek nem szívesen ajánlom.

Túlérzékeny virágok, problémás növények

Ugyanígy igyekszem üzletfeleimet finoman lebeszélni a zebralevél, hivatalos nevén a Calathea nemzetség bármely tagjának irodába telepítéséről. A kétségtelenül dekoratív növény látványáért cserébe ugyanis nagy árat követel. Igen érzékeny az atkákra, és egy szokásos irodai környezetben csak nagy nehézségek árán megvalósítható az ilyen esetekben szokásos, a levelek fonákját is kezelésbe vevő „tocsogós permetezés”.

Színesek, látványosak, szemet gyönyörködtetőek a Croton fajták. Üdítő rájuk pillantani – különösen mostanában, amikor a szürkeségben lelkünk csak úgy szomjazza a színeket! Ám, még ez a kétségkívül exkluzív megjelenés sem képes ellensúlyozni azt, hogy kedvencünk gyengéd kapcsolatot ápol a pajzstetvekkel, amelyekről köztudott, hogy nem éppen könnyen adják meg magukat a növényvédő szereknek.

Cserepesek lakmuszpapírral

Igazságtalanul eddig kizárólag levéldísznövények kerültek fel a feketelistánkra. A kép viszont akkor teljes, ha megnézzük, hogy a virágos példányok között is akadnak olyanok, amelyeknél nem kell túl sokáig keresgélni a válóokot.
Itt van mindjárt a gyönyörű virágú azálea, amely a savanyú talajt (4,5-5,2 pH) kedveli. És ezen a ponton találjuk szembe magunkat a talajok kémhatásának problematikájával. Akik a növénygondozást eddig maximum az öntözés, tápoldatozás, átültetés koordináta-rendszerében képzelték el, azálea tulajdonosként – ha nemcsak ígéretes bimbót, de virágot is szeretnének – kénytelenek megismerkedni a virágcserép földjének kémhatásával. Az azálea a savanyú földben érzi jól magát, és a jelző jelen esetben egyáltalán nem az ízt jelenti. Ha a mindennapi rituálénkba nem tartozik bele a reggeli pH-érték meghatározás, válasszunk inkább más virágos növényt, amely az azáleánál, de a hasonló igényű hibiszkusznál is kevesebbel beéri.