Kertész vs irodakertész

A kertész és az irodakertész – hogy egy képzavarral indítsam gondolatmenetem – végső soron egy tőről fakad. Kertészmérnök végzettségemmel ezért hát eszem ágában sincs a kertészek munkáját alábecsülni, jelen írásommal csupán arra kívánok rávilágítani, hogy nem árt tudni, hol, melyik szakember képes csodát tenni a növényekkel és a térrel. Vegyük tehát sorra mi az alapvető különbség a két hivatás között, – mert hiszem, hogy fotoszintetizáló lakótársaink gondozása, ápolása minden esetben több egyszerű munkánál.

A legkézenfekvőbb eltéréssel munkavégzésük helyszíne kapcsán találkozhatunk. Míg a kertész szabad ég alatt, az elemeknek engedelmeskedve tevékenykedik, az irodakertész jórészt zárt térben felel a rá bízott cserepesekért. Innen aztán végleg el is ágazik kettejük útja.

Ezen a földrajzi szélességen négy évszak diktálja a kertészek tennivalóját, munkájuk ciklikus. Ezzel szemben az irodakertésznek egész éven át, többé-kevésbé állandó tényezők fennállása mellett kell gondot viselni a virágokra, vele szemben jogos elvárás, hogy a fáradt februárban éppúgy virítsanak a cserepesek, mint nyár derekán.

De, nézzük tovább a két szakirány közti differenciát! A kertész, amikor egy kertet, parkot tervez, nagyobb térben gondolkozhat, jó esetben igen csak grandiózus álmokat valósíthat meg. Irodakertészünk ellenben a legtöbbször maximum néhány zsáknyi virágföld erejéig kap szabadkezet, és tán’ épp e szűkösség motiválja őt, amikor e talpaltnyi területen teremt édenkertet.

A jó irodakertész kreativitásával pótolja a hiányzó négyzetmétereket, igaz, sok esetben a végeredmény nem kizárólag az ő érdeme, az összehangolt munka eredménye. Azért, hogy a megálmodott enteriőr mind esztétikai, mind ergonómiai szempontból tökéletes legyen, az irodakertész szoros együttműködésben tevékenykedik a belsőépítésszel. És éppen a munkának ebben a fázisában kicsúcsosodó kooperációi miatt érzem azt, hogy a kezdetekkor sokkal inkább vagyok mérnök, mintsem kertész.

A belsőépítész ugyanis – már a tervek papírra vetésekor számol – a szakzsargonban csak „zöld bútoroknak” nevezett – növényekkel. Ehhez pedig az kell, hogy jól megtervezve, a fényviszonyokkal, a fűtőtestektől való távolsággal és még jó néhány szemponttal számolva közösen jelöljük ki a virágok, beültetések majdani helyét. Szárnyalhat a fantázia, hiszen mindjárt három dimenzióban, munkaasztalok, polcok közé illesztve, sarkokat benépesítve – a magassággal is játszva – tehetjük élhetőbbé a tereket.

S ha a célzott külcsín még nem lenne elég kritérium, az iroda tulajdonosainak jogos elvárása, hogy a helyiség jól használható is legyen. Mindezt úgy, hogy a bútorok közé költöztetett zöldek ne zavarják a munkaállomásoknál folyó munkát és a növények gondozása is zökkenőmentes lehessen. Nyilván ez utóbbi szempont lehet a ludas abban, hogy az irodabotanikusok és a tervezők egyként lelkesednek a „félautomata”, más néven önöntöző kaspóért, amely lényegesen leegyszerűsíti a munkahelyi növénygondozás problematikáját.

Míg az irodakertész értelemszerűen elsősorban a zöld munkatársak érdekeit tartja szem előtt, addig az enteriőr guruk inkább a praktikum felől közelítenek. De, végül is tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy melyikük számára mi a fontos, ha a végeredmény a felhasználók számára egy harmonikus, tökéletesen használható, virágos munkahely.