Még jól emlékszem arra az időszakra, amikor a nyolcvanas évek közepén rozzant Ladák és sokat megélt Wartburgok tetején hazánk irányába megindult a Gorenje-exodus. A tetőcsomagtartókon érkező invázió alól viszont mi valami egészen mást is észrevettünk a sógoroknál tett villámlátogatás során. Azt, ami addig nálunk szokatlan volt: a házfalakról lecsorgó vöröslő muskátli rengeteget.
A naps��téssel együtt elementáris erővel tör fel belőlünk a szabadba vágyás. Ilyentájt zsonganak a méhek és a kiskertek, élet költözik a teraszokra. Előkerülnek az addig pincékben, vízaknákban teleltetett növényeink, amelyek lesújtó állapotával napvilágnál szembesülünk. Ha nem vagyunk felkészülve a sokkra, érdemes jó erősen megkapaszkodnunk valamiben. A legnagyobb csalódást a teleltetett muskátlik okozzák, mindegy, hogy álló, futó, fél-futó, vagy angol muskátlival próbálkozunk, egyformán ronda ilyenkor mind.
A jó, a rossz, meg a csúf
Míg a fák csak úgy ontják magukból a friss zöld leveleket, addig a frissen kitelepített Pelargomium halovány nyúlványaival hervasztó látványt nyújt. A felkopaszodott, sápatag levélkezdeményeket nyújtogató példányok csak lassan, nagyon lassan térnek vissza a való életbe. Ilyenkor meg az egyszeri balkontulajdonost a guta ütögeti, amikor a szomszéd erkélyládájából harsogó zöld, virágokkal telipakolt, frissen vásárolt növények köszönnek át.
Ügyfeleimnek rendszeresen azt tanácsolom, ne próbálkozzanak a muskátlik teleltetésével! Ma már egy kisebb kertészetnyi muskátlitő kijön néhány ezer forintból, és ezek köszönő viszonyban sincsenek a napfényen hunyorgó, formátlan egyedekkel.
Rapid megoldás a kertészetből
Akinek van két-háromhónapnyi türelme, az bátran vágjon bele ezen eutanáziára vágyó példányok életre lehelésébe. Ha viszont azonnali eredményt – értsd üdítő látványt – szeretnénk, akkor inkább azt javaslom, évente vásároljunk néhány tő muskátlit, amelyekkel garantált a kertészeti sikerélmény és a szomszéd elismerése!
Persze ahhoz, hogy ne csak a hazaérkezéstől számított egy hétig viruljanak balkonnövényeink, gondozásra, folyamatos törődésre is szükségük van. Ezek közül a legfontosabb,– különösen még a kánikula beköszönte előtt –, hogy a lehető legnagyobb tartóba ültessük virágainkat. Az aprócska cserepek ugyanis hamar átforrósodnak, a bennük lévő földlabda pedig csont szárazzá válik.
Kánikulai muskátli egyszeregy
Az elfoglalt, a forróság idején is dolgozni kénytelen erkélytulajdonosok számára megváltást jelenthetnek az önöntözős kaspók. Ha rám hallgatnak, érdemes beruházni egy-két jó minőségű darabba! Ezekben az okos készségekben ugyanis akkor is üde virágok pompáznak, amikor az utcán már tejbegríz sűrűségűre olvadt az aszfalt.
Rendszeres olvasóimnak az sem jelent újdonságot, hogy a virágzás nagyon energiaigényes folyamat, ezért a legtöbbet akkor teszünk cserepeseinkért, ha hetente tápoldatozzuk őket.
Sok víz, rendszeres tápanyag-bevitel és muskátlijaink egészen október végéig tartó virágözönnel hálálják meg gondoskodásunk. És még Ausztriába sem kell átruccannunk azért, hogy virágtengert lássunk. Elég csak kimenni a saját balkonunkra.
Legutóbbi hozzászólások