Tízből kilenc ember arra a kérdésre, hogy miért tartunk a közelünkben növényeket, azt válaszolná, hogy azért, mert szépek. Nos, ezzel nem is nagyon tudok vitatkozni, de a kérdés – különösen, ha történelmileg nézzük az ember és a zöld szimbiózisát – ennél kicsit összetettebb.
Kezdetben – bármekkora orbitális közhely is – a természet és az ember egységet alkotott. Akkoriban a „természet” szót még nem kellett párás szemmel kiejteni, (kiváltképp, mert az ember az őt körülvevő világot még nem is címkézte meg) hiszen magától értetődően, az élet közegét, a mindennapok bio hátterét jelentette. A növények voltak a markerei az életet adó forrásoknak, árnyékot, élelmet, alapanyagot szolgáltattak.
Cserepes lakótársak
Később a civilizációval együtt – ahogy megjelent az épített környezet – élesen elkülönült a kint és a bent, az ember alkotta világ és a természet. És akkor a levelek zöldje, a belőlük áradó harmónia egyszer csak elkezdett hiányozni az ókor emberének.
A növénytermesztés térhódításával előállt az a technológia is, amellyel a falakon belülre importálhatóvá vált az élővilág addig kint rekedt része. Főúri paloták fényűzését szolgálták a hatalmas virágok, majd – jókorát ugorva az időben – pár száz évvel később megteltek a hódítók hajói a felfedezett és leigázott világok egzotikus növényeivel.
Nem kellett sokáig várni és az „ínyencek feltalálták” a télikertet, üvegházat, ahol igazi ritkaságokat láthattak azon kevesek, akik jogosulttá váltak belépni a botanika szentélyeibe.
A radiátor az oka…
De, ez még mindig nem az a kor volt, amikor a köz embere is jogot és lehetőséget kapott volna arra, hogy virággal díszítse a lakásbelsőt. Arra egészen a II. világháború utánig várni kellett. Ekkor sem elsődlegesen a szépségük okán kaptak helyet a növények az ebédlőben, sokkal inkább az egyre inkább népszerű, s nem mellesleg köztudomásúlag száraz levegőt okozó központi fűtés terjedése okán. Az első bio párásítók bizony cserépben teljesítettek szolgálatot, s nem mellékesen még jól is mutattak.
Növény fronton a nagy áttörést a 60-as években értük el, amikor minden – ma már erősen retro feelinget lehelő – kis lakásnak kötelező tartozéka lett a zöld.
Űrodüsszea
Napjainkban újfajta inváziónak lehetünk tanúi. Otthonainkon és munkahelyünkön túl már az űrben is állampolgárságot nyertek a virágok. Igaz, ez utóbbi helyen a legkevésbé sem díszítő funkciójuk miatt alkalmazzák őket.
Egy 1972-es amerikai kísérlet arra kereste a választ, vajon lehet-e a földiéhez hasonló zárt rendszert létrehozni az űrállomásokon is, ahol a növényekre hárul – emlékszünk még a jelen írás elején leírtakra? – az ivóvíz, az oxigén előállítása, a keletkező szennyvíz megtisztítása és természetszerűleg az ember számára a tápanyagforrás biztosítása.
Ekkoriban kezdtek el a minket körbe vevő anyagok gyanúsítottá válni, így a kísérlettől arra is választ vártak, hogy az akkor a vizsgálati objektum területén fellelhető 107 féle káros vegyi anyagot hogyan és milyen mértékben képesek a különféle növények semlegesíteni.
Fotoszintetizáló veszélyelhárítók
Tizenkét év múlva megismételték a kísérletet, de már az űrbázist modellező, ám nagyon is földi körülmények között. A tesztalany ebben az esetben nem egy asztronauta, hanem egy lelkes egyetemista volt. A bio home-nak elkeresztelt otthon zárt rendszerként működött és igyekezett felvenni a harcot az ember alkotta környezetből ránk leselkedő – akkorra már csaknem 900 kimutatott, egészségre ártalmas kemikáliával.
A kísérlet véget ért, de átütő eredményt nem hozott. Persze, nem azért, mert a fotoszintetizáló szobatársak ne teljesítették volna a feladatukat! Csupán kiderült: az ember alkotta mérgek semlegesítéséhez, a mosdó- és ivóvíz előállításához, és természetesen, az ebédnek szánt kelkáposzta főzelék hozzávalóinak megtermeléséhez egy fél arborétumnyi növényt kellene az űrbázisra telepíteni. Mégsem volt értelmetlen a próbálkozás. A program segített abban, hogy a különféle ragasztókból, festékekből származó mérgeket megismerhesse a világ, s újra felfedezze legősibb társainkat: a növényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy képesek legyünk élni is a magunk alkotta környezetben, legyen az akár az otthonunk, akár az irodánk.
Legutóbbi hozzászólások