A romantikus filmek zömében legalább egy jelenet erejéig feltűnik egy napsütéses kávézóterasz ideális hátteret biztosítva a főhős és főhősnő végleges egymásba bonyolódásának. Egymásra néznek, kezük összeér, naplemente, vége főcím… A képről talán eszünkbe jut saját színes, szélesvásznú első randevúnk, és ha nincs túl nagy szerencsénk, felrémlenek az egykori szocreál műanyag székek, pvc virágcserepek is, az életükért küzdő leanderekkel együtt a hajdanvolt eszpresszó teraszán.
S hogy miért lamentálok ezen? Mert kitört a nyár, sorra nyílnak a vendéglátó egységek teraszai, amelyek többsége a növényzet állapotát tekintve ma is a retro jegyében várja a szerelmeseket, a baráti társaságokat, a világmegváltó beszélgetésekre összegyűlőket. Mit szépítsük, sok helyen még ma is siralmas a kép. Igaz, már csak elvétve találkozunk azokkal a leharcolt „nájlon” ülő alkalmatosságokkal, amelyek úgy néznek ki, mintha egy vidéki lomtalanítás legbecsesebb darabjai lennének. Manapság zömében jó minőségű, strapabíró, elegáns székek, asztalok, ízléses terítők, mécsesek emelik a kerthelyiségek hangulatát. Látszik, változott a hozzáállás, az üzemeltetők nagy gondot fordítanak a külcsínre.
Éppen ezért feltűnő a kontraszt, amikor a szépen megkomponált környezetbe belerondít egy sárgálló, derékig felkopaszodott tuja, netán egy pajzstetvek martalékául esett nyomorúságos kecskerágó, vagy egy oázist hazudó kókuszpálma.
Bár, hihetnénk, az átteleltetett muskátlinak és leandernek csak most jött el az ideje – betöltendő a dekor funkciót –, az esetek túlnyomó többségében a pince sötétből napvilágra kerülő cserepesek láttán újra kell gondolnunk ezt. A növények teleltetése ugyanis szakértelmet és – ha elfogadható végeredményt várunk – anyagi ráfordítást igényel. Amennyiben étteremtulajdonosként a virágpompára szavazunk, és nem akarunk vesződni a teleltetéssel, érdemes minden esztendőben növénykészletünket felfrissíteni.
Nagy divat a méretes dézsába ültetett növény, amely akár több szezonban is jó szolgálatot tehet. Ám a négy-ötéves, életerős példányok is törődést igényelnek, például egy alapos visszametszést és rendszeres tápoldatozást.
Egy irodakertész szemmel kifogástalnul kivitelezett teraszon a zöldek jó minőségű, a bútorokhoz színben passzoló, nagyméretű kaspókban állnak, vagy az asztalokat elválasztó rácsokra futnak – tökéletesen betöltve a térelválasztó funkciót. Egy ideális helyszínen öntözés után a cserepek alól nem folyik sáros lé a kedves vendég cipőjébe, és a kerti hangulatért felelős futómuskátlik vagy borostyánok sem zavarják belógó indáikkal, ágaikkal az asztalnál ülőket.
Nem szafarira, hanem egy jó hangulatú ebédre, kávézásra érkeznek ide a vendégek, ezért nem szükséges dzsungelt telepítenünk. A növények adjanak kellemes hátteret a beszélgetésekhez, dekoráljanak, szeparálják el egymástól a boxokat, diszkréten teremtsék meg azt az érzést nekünk, hogy akár a city közepén is fellelhető egy darabka természet. (Budapest belvárosában egyébként már szép példákat láthatunk az igényesen kialakított kerthelyiségekre.) Emellett, a terasz – mint az üzlethelyiség utcafrontra nyitott folytatása – akár csak egy névjegy a birtokosáról, úgy árulkodik nekünk arról, hogy mire számíthatunk, ha beljebb kerülünk.
Legutóbbi hozzászólások