Induljunk ki abból a számomra roppant szimpatikus tényből, hogy „aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”! Igen ám, csakhogy bármely magazint is csapjuk fel, a fenti közmondásra kihegyezett írások valóságtartalmát kizárólag egy kisebb erkélynyi alpesi muskátli előtt pózoló mosolygós hölgyek demonstrálják – legalábbis a mellékelt fotók szerint. Mintha a növények a férfi léttel összeegyeztethetetlen dolgok lennének! Nem feltételezem, hogy a szerkesztők szándékosan csinálnának genderkérdést ebből, de valahogy mégis azt sugallják: Ádám kései utódai olyannyira karcosak, hogy ebbe a macsóságba már nem fér bele semmi, ami zöld.
Hogy a növények szeretete nem nemfüggő, arra talán bizonyítéknak elegendő vagyok én is. Meg az a néhány tíz-száz férfi, akik nevét a szakkönyvek őrzik növénynemesítőként, egy-egy faj felfedezőjeként, gyűjtőjeként.
Feminin, masculin
Ezt a gondolatfonalat továbbgombolyítva szerintem kijelenthetjük: az erősebb nemnek is elidegeníthetetlen joga van a fotoszintetizáló egyedek szeretetéhez. S ha ez így van, akkor az is logikusnak tűnhet, hogy vannak virágok, amelyek inkább nőies, míg mások masculin vonásokkal rendelkeznek.
Virágot a főnöknek!
Vegyük napjaink cégvezetőjét – aki jelen esetben férfi – és aki irodája dekorációjához néhány cserép virágot, vagy akár egy komolyabb virágkompozíciót szeretne. Nos, vajon ilyenkor néhány bokor harangvirágra (Campanula), netán pár tő sudár begóniára (Begonia Elatior hibrid) vagy az illatos kaméliára (Camellia) gondol az irodakertész?
Szerintem, tudják a választ. Ezek a fent említett kis virágok mind mind csodaszépek. De, éppen kecsességük, nőies bájuk, finom törékenységük miatt valahogy nem illenek egy (férfi) igazgatói kabinetirodába. Oda valami határozottabb, karakteresebb, ha úgy tetszik: férfiasabb növény passzol. Jöhetnek a kissé robosztusabb, nagylevelű, egyedi küllemű zöldek.
Cserepes Boeing
Az utóbbi idők egyik legfelkapottabb növénye az egyébként az eperfafélék oldalági rokonságát erősítő lantlevelű fikusz (Ficus Lyrata). A lakberendezők kedvence óriási (időnként 30-40 centis) leveleivel és fényes sötétzöld színe miatt lett az egyik legtrendibb szobanövény. Igazi egyéniség a zöldek között. Nem is viseli jól, ha másokkal kell együtt mutatkoznia. A szóló műfaj áll neki a legjobban. Mondjuk, ezen nem is csodálkozunk, ha belegondolunk abba, hogy egy kifejlett példány akár a 2-3 méteres magasságot is elérheti. Amennyiben biztosítjuk számára az ideális körülményeket, nagy értékű fogadásokat köthetünk arra, hogy idővel mi is ilyen királyi megjelenésű virág büszke tulajdonosai lehetünk.
Egyedülállók ne kíméljenek!
A toplista másik befutója az agglegény pálma, hivatalos nevén a Zamioculcas. Magam is szívesen ajánlom ezt a virágot ügyfeleimnek, hiszen még a növénygondozásban teljesen járatlanok is sikerrel nevelhetnek gyönyörű egyedet belőle, annyira igénytelen. Magyar nevét is e tulajdonsága ihlette: még a jellemzően nem annyira tartós társas életre berendezkedett (agg)legények otthonában is szépen virul. Kivéve persze akkor, ha a példában említett egyedülálló férfiember nem kap túl gyakran szeretetrohamot és nem öntözi agyon szegényt. Mert a cikászok nemzetségével rokonságban lévő Zamioculcas sok mindent elvisel, csak a túl sok vizet nem. Eredeti élőhelyén ugyanis hónapokig tart a szárazság, amit csúcsra járatott alkalmazkodóképességének köszönhetően sikerül átvészelnie. Szára, húsos levelei és a földben lévő, krumplira emlékeztető gumói (rizómái) még akkor is bőséges mennyiségű vizet tárolnak, ha földje már csontszáraznak tűnik.
Rakétasebességű irodai karrierjéhez tehát nagyban hozzájárul igénytelensége, de legalább ennyit nyom a latban megjelenése is. Lantlevel�� szaktársánál ez lényegesen kisebb, ám azért ez is méretes növény, a kifejlett példányok akár a 120-130 cm-es magasságot is elérhetik. Hosszas, kitartó gondozással pedig még virágzásra is bírhatjuk. Igaz, szaporító szerve nem fog szédületes vizuális élményt nyújtani nekünk, mivel halványzöld, krémszínű torzsavirágzata első sorban nem a látványra és még csak nem is az illatra épít. Érjük be hát annyival – ami nem is kevés –, hogy növényünk jelenlétével a legegyszerűbb helyiséget is feldobja, stílusossá teszi.
Black flamingó: egzotikum férfiaknak
Hogy ne érhessen az a vád: kizárólag levéldísznövényeket ajánlok Kedves Férfi Olvasóim figyelmébe, a következőkben egy virágos növényt veszünk szemügyre. A flamingóvirágot (Anthurium) még az is ismeri, aki egyébként nem érez túl nagy affinitást a botanika iránt. Egzotikuma, egyedisége feledhetetlenné teszi. Nem is nehéz ez egy olyan családban – a kontyvirágféléknél –, amely nem egy hírességgel büszkélkedhet. Így szegről-végről rokonságban áll a vitorlavirággal (Spathiphyllum) és a kallával (Zantedeschia), sőt a világ legnagyobb (és legorrfacsaróbb szagú) virágaként számon tartott titán buzogánnyal (Amorphophallus titanum) is.
Ám, a flamingóvirág nem a pedigréje, sokkal inkább vonzó külseje miatt került fel listámra. A jól ismert, fényes, kárminvörös virágú példányok mellett az utóbbi években igazi kuriózumként megjelentek a szinte fekete, mély bordó színűek is. Ezek a fajták egészen izgalmas látványt nyújtanak, egyszerre tartózkodók és extravagánsak, hűvösek és tüzesek. Annyira karakteresek, hogy érdemes posztamensre helyezni őket, hogy szépségük még jobban érvényesüljön.
Tovább is van, mondjam még?
Ennyi fért most bele a kis, kizárólag férfiak számára írt növényhatározónkba. A lista persze, nem teljes, hiszen megjelenésével helyet követel még rajta a pompás Alocasia, a nálunk már korábban bemutatkozó Sansevieria, vagy a végtelenül egyedi látványt nyújtó szarvasagancspáfrány (Platycerium) is.
De, addig is, amíg nem az imént felsorolt növényekkel veszik körbe magukat, Tisztelt Férfi Társaim, élvezzék azon zöldeket, ami megadatott. Még akkor is, ha azokat lehet, hogy éppen nem is Önök, hanem feleségük vagy kolleginájuk gondozza. A virágokban ugyanis az a csodálatos, hogy szépségüket éppolyan bőkezűen osztják meg azzal, aki törődik velük, mint azzal, aki nem.
Legutóbbi hozzászólások