Irodai kártevő néven emlegetjük mindazokat az élőlényeket, akik/amik valami számunkra hasznos dolgot akaratlagosan, vagy életvitelszerűen tönkre tesznek. Rendszertanilag ide soroljuk azokat a kollégákat, akik rendszeresen eleszik előlünk a munkahelyi hűtőbe bekészített ebédünket, akik a becsületkasszás kávét rászorultsági alapon fogyasztják el ingyenesen, és akik sajátjukként kezelik a tűzőgépünket, hogy aztán a hasznos holmi fiókjuk mélyén örökre a feledés homályába vesszen. Jelen írásunkban azonban nem róluk, hanem a növényi kártevőkről ejtünk néhány szót.
Vegyük sorra a legismertebb kártevők közül néhányat, amelyekkel szemben legfeljebb azért tudunk valamennyi szimpátiát érezni, mert tudjuk, hogy ugyan más célból, de legalább annyira szeretik növényeinket, mint mi.
Itt van mindjárt az atka, amely sunyi módon támad. Először csak annyi tűnik fel, hogy a korábban méregzöld levelekkel büszkélkedő növényünk halványulni kezd, majd a leveleken apró, tűszúrásszerű nyomok jelennek meg. Később, finom pókhálószerű fonadék lepi be a levél hátoldalát – a takácsatkák „áldásos” tevékenysége nyomán.
A szakkönyvek szerint ez esetben kipróbálhatjuk a növényszaunát (a kifejezés lényegében azt jelenti, hogy öntözés után egy vékony nejlont húzunk a növényre közvetlenül a föld felszíne fölött, és a zacskót a szárnál alaposan összekötözzük. Ezzel egy mini fóliasátrat készítünk a lombozatnak, ugyanis a takácsatka nem kedveli a párás levegőt.) Erős hittel talán ez is segít, de tapasztalatom szerint előrehaladott fertőzés esetén a háziszerek már nem sokat érnek.
A másik, az irodában gyakran pusztító kártevő rovar a pajzstetű és a gyapjas tetű. Rájuk akkor kezdjünk el gyanakodni, ha a cserép alját és a leveleket ragacsosnak érezzük. Ezzel egy időben virágaink intenzív levélhullásba kezdenek. Előbbi „társbérlő”, a pajzstetű azért vívta ki a növénybarátok egyöntetű ellenszenvét, mert – mint ahogy azt a neve is jelzi – egy kis pajzsot készít a leveleken, ami alatt aztán vidáman táplálkozik növényeinkből, miközben számunkra szinte lehetetlenné teszi maga ellen a védekezést.
A gyapjas tetű kolónia által megtámadott virágok leginkább arról ismerhetők fel, hogy vattaszerű csomók üldögélnek a leveleken. Ezek a bársonyos, fehér kis pamacsok tulajdonképpen az életnedveket szívogató rovarok, amelyek rövid időn belül elpusztíthatják kedvenc cserepeseinket. A házi gyógymódok ebben az esetben is legfeljebb egy ráolvasás hatékonyságával érnek fel.
Ez azt jelenti, hogy tétlenül kell végignéznünk fotoszintetizáló munkatársaink haláltusáját?
Nem! A különféle hobbikertészetekben ugyan kaphatóak rovarölő szerek, amelyek egyik vagy másik kártevő ellen hatékonynak bizonyulnak, ám ezek irodai alkalmazásával óvatosan kell bánni. Senkinek sem ajánlott vegyszerszagban, szó szerint mérgező légkörben dolgozni. Ráadásul a kemikáliák bizonyos összetevői allergiás reakciót válthatnak ki az arra érzékenyeknél. Zöld kedvenceink rendszeres védelmét bízzuk inkább szakemberre, aki az öntözővízhez adagolt speciális növényvédő szerekkel, környezetkímélő módon egész évben kártevőmentessé teszi irodai növénypopulációnkat.
Legutóbbi hozzászólások