Amikor felső tagozatban a világ hét csodájáról tanultam, nem sejtettem, hogy egyszer az egyikhez – jelesül Szemiramisz függőkertjéhez – valahogyan még közöm lesz. No, nem régészként vagy turistaként, hanem úgy, hogy valami hasonló építésében én is részt veszek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Szemiramisz függőkertje – mármint elnevezését tekintve – egy nagy blöff, hiszen csak annyira volt függőkert, mint egy körgangos pesti bérház a sok aláomló zölddel, mivel ott nem függött az égvilágon semmi, csupán a növények teraszos elrendezése, az akkoriban újszerűnek számító szinteltolásos beültetés miatt kapta a blikkfangos jelzőt. A napjainkban divatos növényfal vagy vertikális kert viszont valóban az, aminek mondja magát. Egy óriási képkeretbe ültetett zöldkompozíció – egy aprócska, ám annál lényegesebb csavarral.

De, nézzük, honnan is indult világhódító útjára a zöldfal. Az ötletet, amelyet a fákon élő növények (epifiták) ihlettek, egy francia botanikusnak, Patric Blancnak köszönhetjük. Az ő nevéhez fűződik a vertikális kert 1988-as debütálása a párizsi Tudomány Múzeumában. A zöldfal franciásan formabontó megjelenésével és technológiai újításával hamar népszerű lett és hódító útra indult előbb Nyugat-Európában, majd a tengerentúlon.

A látványos dekorációs elem – szemléltető példánk esetében – egy méretes „képkeretből” továbbá az élő csendéletként funkcionáló növénybeültetésekből áll. A vaskos ráma itt tulajdonképp az egész rendszer lelke, hiszen ez rejti az öntöző- és vízelvezető rendszert, amely ennél a típusnál 17 liter víz tárolására alkalmas. Vagyis, máris egy jó pontot írhatunk a „live picture” javára, hiszen a növények locsolásához nincs szükség külön vízhálózat kiépítésére. Ugyanide, a „képkeretbe” építették be az elemet és az elektronikát is, amely figyelmezteti a vertikális kert gazdáját a vízkészlet feltöltésének időszerűségére. Az egész „élő kép” faltól való távolsága pedig 10 és fél centiméter.

A reprezentatív élő képek irodába és családi otthonba egyaránt elhelyezhetők, telepítési feltételeik mégis kijelölik, hol érdemes ezzel a dekorációs elemmel tervezni. A vertikális kertek ugyanis megfelelően vastag, stabil falakat és ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, kellően nyitott teret igényelnek, de ezen túlmenően semmilyen más építészeti előkészület nem szükséges a telepítésükhöz. Utólag, kész enteriőrökbe is könnyedén beilleszthetők.

Ha az előbbi feltételekkel rendelkezik az irodánk, vagy az otthonunk, csak növényfal telepítésében jártas irodakertészt kell találnunk. Nekünk ezek után pedig csak két dolgunk marad: kiválasztani a 20-25 féle beültethető virágból a szimpatikus fajtákat és odahúzni egy különösen kényelmes karosszéket, amelyből gyönyörködhetünk a ma még ritkaság számba menő zöld műalkotásunkban. Ami amellett, hogy helytakarékos és trendi, remekül megfér a legkülönfélébb enteriőrökkel. Végül, de nem utolsó sorban, mivel frissen telepített növényfalunk képes optimalizálni a száraz helyiség klímáját, szívjuk tele a tüdőnket, hiszen a különleges dekoráció mellé bónuszként még páradús, tiszta levegőt is kapunk.