Gondolta volna, hogy minden év kora tavaszán egy Lawrence Herbert nevű fickó (pontosabban az ő mindenkori utódja) belenéz az üveggömbjébe és megmondja a világ boldogabbik felének a tutit?  És hogy aztán ez a jóslat lázba hozza a divatvilágtól kezdve a bútorgyárosokon át a festékgyártókig mindazokat, akik érzékenyek a trendekre? Nem tudta? Hát, ma erről mesélek.

Akkor, amikor nálunk Budapest utcáin íródott a történelem, Amerikában 1956-ban egy kereskedelmi nyomtató cégnél csendben munkába állt egy részmunkaidős, frissen végzett egyetemista. Lawrence Herbertnek hívták az illetőt, aki konyított valamit a kémiához, így aztán – talán, mert unatkozott –  elkezdte rendszerezni a vállalat készleten lévő festékeit és tintáit.

Olyan egyszerű, átlátható katalógust állított fel, hogy azon minden festékvásárló kiigazodott, ennek pedig az lett az eredménye, hogy – mint a mesében – hat évvel később az addig veszteséges részleget nyereségessé tette és főhősünk megvásárolta a céget, amit azon melegében át is nevezett Pantonra.

Misztikum és internacionalizmus

Bizony, bizony. Ez a Panton, az a Panton, amelyik évről évre kiadja az ukázt – bár, kissé finomkodva ajánlásnak nevezik, de mindannyian tudjuk, hogy ez a prognózis jóval nagyobb horderejű egy egyszerű „ajánlásnál” – divatszín fronton. És ez az a vállalat, amelynek iránymutatását legalább annyian követik figyelemmel, mint a dollár árfolyam ingadozását.

A misztikum úgy tűnik fontos összetevője a folyamatnak. Ugyanis azt, hogy melyik árnyalat lesz az év divatszíne, a legnagyobb titokban, Európában határozzák meg. A kétnapos, több nemzet képviselőinek bevonásával, pro és kontra érveket felsorakoztató, prezentációkkal tarkított vita végén kihirdetik a győztes színt, amely a Panton szakemberei szerint egyfajta lenyomatként türközi vissza az adott kort.

2017: arccal a zöld felé

Hogy 2016-ban az illetékesek mit sejthettek az idei évről, azt nem tudhatom. (Mindig egy évvel előre határozzák meg a következő esztendő domináns színét. ) Annyi azonban bizonyos, hogy 2017-ben a kirobbanó, enyhén sárgás tónusú levélzöldet (Greenery) választották a number one-nak.

Amint kihirdették a győztest, a divatvilág egyből ipari mennyiségben (talán kicsit túlzásba is víve a dolgot) kezdte ontani a kívánatos árnyalatban pompázó termékeket. (Arról, hogy mennyire „általános érvényű” a Panton ajánlása, egy gyors teszttel győződhetünk meg. Tekintsünk ki az ablakon és nézzük meg, milyen színben feszítenek most egytől egyig a fák, bokrok. Na, ugye!)

Ez egyben azt is jelenti, hogy az, aki trendi akar lenni, ebből a színből szinte kötelező jelleggel újít be legalább néhány kiegészítőt. Az igazi nagypályások akár a teljes gardróbjukat vagy a lakást a megfelelő árnyalatnak szentelik, esetleg a komplett a bútorzatot cserélik le a kívánatosra.

Ám, ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk: viszonylag kevesek kiváltsága az, hogy évente festeti a lakását, vagy lomtalanításkor összes ingóságától kizárólag a divat szeszélye folytán válik meg.

Különös tekintettel akkor nehéz, de nem reménytelen a helyzet, ha munkahelyünkre szeretnénk egy kis 2017-es trendet becsempészni. Pedig ez most könnyebb lehet, mint hinnénk!

Greenery, a szín a természet festékesdobozából

Idén, mintha csak az én kedvemért választották volna ki a 15-0343-as kódszámú zöldet. Ez a neutrális, abszolút természetközeli szín szinte tálcán kínálja a megoldást, hogy fessünk növényekkel! Lakásunk vagy munkahelyünk bezöldítése – amellett, hogy divat szempontjából azonnal uptodate-té változtatja az enteriőrt – még egészségügyileg is csak javallható.

Ha pedig elhatároztuk, hogy trendivé tesszük munkahelyünket, nézzük, melyek azok a virágok, amelyek ellen még Lawrence Herbert úrnak sem lenne idén (no, meg valószínűleg máskor sem) kifogása!

Fessünk virágokkal!

Az év színéből kiindulva, a levéldísznövények lesznek nálunk az igazi befutók. Árnyalatra talán a Fatermetű pozsga (Crassula arborescens) hozza a leginkább a kívánt színhatást, de a Palkával (Cyperus) sem nyúlhatunk mellé. A legismertebb, ezer néven nevezett Márványos szobaifutóka (Epipremnum pinnatum) is naprakész – már, ami a színválasztását illeti, de ugyanez mondható el a cukordinnye héjára emlékeztető kinézetű Piroserű hálóslevélről (Fittonia verschaffeltii) is.

Ha nagyobb mennyiségben is szívesen legeltetjük szemünket ezen a megnyugtató zöldön, akkor érdemes receptre felíratni magunknak a Borostyán (Hedera helix) látványát.

Üdítő színfolt lehet bárhol egy cserép borzas Párnafű (Soleirolia soleirolii), az arisztokratikusan elegáns Vénuszfodorka (Adiantum), vagy a buja Szobapáfrány (Nefrolepsis exaltata).

Válogassunk hát kedvünkre a friss, harmatos, zsenge zöldek között annak biztos tudatában, hogy mind lelkünk, mind testünk hálás lesz választásunkért. Az pedig, már csak ráadás, hogy ezáltal otthonunk vagy épp munkahelyünk olyannyira trendi lesz, hogy még Mr. Lawrence Herbert is csak csettintene örömében.