Valamikor régen azt olvastam, hogy a természetben legritkábban előforduló szín a kék. Ezen a kijelentésen aztán alaposan el is gondolkodtam, mert talán nem minden tárgyi alapot nélkülözve nevezik Földünket kék bolygónak. Nos, ha ezt a mellékszálat figyelmen kívül hagyjuk, esetleg közelebb juthatunk az igazsághoz, vagyis ahhoz, hogy a növény- és állatvilág divatszín-palettáján valóban csekély szerep jut a kobalt, encián, zafír és egyéb kékeknek. Ezért aztán – az emberi természet már csak ilyen – rajongunk mindenért, ami a 420-490 nm-es hullámsávú fénytartományban parádézik. Így született meg bánatomra a kék rózsa is.
A kék iránti olthatatlan vágy odáig fajult, hogy angolszász nyelvterületen – dacára annak, hogy a keresztény kulturkörben az esküvő színe a fehér – az oltár elé járuló arákat így indítják el: Legyen rajtad valami új, valami régi, valami kölcsön, valami kék!
Virágok a festőüzemből
A kék hegemóniája tehát évtizedek, évszázadok óta töretlen. És mint minden felfokozott rajongás, az idők folyamán ez is kinövesztette rémisztő vadhajtásait. A boltokban ugyanis nem kis megrökönyödésemre néhány éve megjelentek a kék orchideák, a kék tulipánok és a kék rózsák…
Igyekszem ezekre a beavatkozásokra egyfajta kísérletként, a tudomány határainak folyamatos tágításaként gondolni, mert más magyarázatot nemigen látok. A természetben ugyanis mind a tulipán, mind a rózsafélék, mind pedig az összes orchidea faj számos árnyalatban megtalálható a hófehértől a krémszínig, a sárgától a rózsaszínen keresztül a vörösön, barnán, zöldön át egészen a lilásfeketéig.
Kék rózsa: kincs, ami nincs?
A vevőnek tehát nincs más dolga, mint megtekinteni a természet hipermarketjének kínálatát és kiválasztani a számára leginkább megfelelőt. Ezt a termékpalettát azonban néhányan hiányosnak ítélték meg (egyedül kék nincsen belőlük, mármint természetes formájukban, mert az e színért felelős gén gyárilag hiányzik náluk) és égető szükségét látták a kék rózsák, kék tulipánok és kék orchideák azonnali előállításának. Megjelent tehát a kereslet!
Ezt fedezték fel az élelmes virágkötők és azonnal dologhoz is láttak. Hiánypótló munkásságuk először még kevésbé kifinomult módszerekkel operált, lévén közönséges töltőtoll tintával színezték a jobb sorsra érdemes fehér virágokat, majd finomítva a módszeren ételfestékre váltottak.
A nejlon orchidea diszkrét bája
A végeredmény leginkább a tévé tetején igényesen elhelyezett kalocsai terítő és rajta egy vidáman integető műanyag delfin esztétikájával volt összevethető. A technológia fejlődésével Hollandiában új irányt vettek és már kék színű festék befecskendezésével, belülről festették meg a virágokat. Azzal talán pont nem számoltak, hogy ezen virágoknak az a sajátossága: elvirágzásukig tartják meg sápadt kék színűket, de amint újra virágba borulnak, már hiába várunk a „nagy kékségre”.
Mindannyian éreztük: nem mehet ez így tovább! A jogos igény hívószavát pedig meghallották japán genetikusok is, akik a rózsákba a bennük alapból nem létező kék színért felelős géneket az árvácskákból, orchideák esetén pedig a Commeliaból kinyerve beültették.
Persze, az eljárás az imént felvázolt folyamatnál lényegesen bonyolultabb, de számunkra úgyis az output a fontos, vagyis hogy hosszú évek kínzó várakozása után megszületett a kék rózsa és ugyancsak a japán tudósoknak hála a kék orchidea is. Nos. A kölcsön kékkel ékeskedő orchidea és rózsa egy csapásra két erényt is egyesít magában. Egyszerre hozza a jóféle fröccsöntött nejlonvirágok látványát, no meg a prémium kategória árszínvonalát.
Csak természetesen!
Joggal vetődik fel a kérdés, mi a megoldás, ha nekünk a kék a gyengénk és szívesen legeltetnénk szemünket a búzavirágszín növényeken? Mondjunk le az azúr megnyugtató hűvöséről? Szó sincs róla! Annyi gyönyörű, természettől fogva kék virág között válogathatunk, hogy könnyűszerrel helyettesítjük ezeket a tudományos giccseket.
Példának okáért itt van mindjárt a nálunk mesevirág fantázianéven kapható közép- és dél-amerikai származására már nevében is utaló Achimenes. A nem túlzottan igényes kis növényke egyetlen elvárása, hogy ne tegyük ki tűző napnak és öntözővizét se tároljuk hűtőben. Ha ezt a két aranyszabályt betartjuk, pompás (fehér, sárga, rózsaszín, lilás vagy éppen kék) virágzattal jutalmazza meg gondozóját.
Aztán itt van a szintén kék kivitelben is kapható viszályvirág, botanikai nevén Browallia. Az igen formás – akár 30-50 cm-es magasságot is elérő – félcserje sötétzöld levelekkel és különleges szirmú virágokkal hívja fel magára a figyelmet. Mivel az előzőekben említett Achimeneshez hasonlóan ez a növény is Amerika trópusi vidékeiről származik, nehezen viseli a hűvöset, a huzatot és a hideg öntözővizet. Ennél már csak a túllocsolást viseli nehezebben, de ezzel sok egyéb zöld is így van. Ha betartjuk az ápolási szabályokat, szinte egész éven át virágzó gyönyörűséggel örvendeztethetjük meg magunkat.
Következő „kék alanyunk” a Földközi-tenger vidékéről érkezett hozzánk. A virágos növények kedvelőinek toplistáján egészen biztosan dobogós helyezést ér el a harangvirág, a Campanula. Ebből a fajtából számos hibrid kapható, közös jellemzője valamennyinek, hogy megfelelő gondozás mellett (világos tenyészhely, apránkénti, de rendszeres öntözés) annyi virágot hoz, hogy a levelek alig látszanak ki a sok színes szaporítószerv közül.
A végére hagytam a kékek legkékebbikét, a kifejezetten hardcore virágkertészeknek ajánlott hortenziát (Hydrangea macrophylia). Igaz, ez a fenséges virág csak némi trükközéssel nyeri el égszín vagy lilásba hajló kék színét. Ezt a speciális árnyalatot a növénynemesítők kísérletezték ki, és nem is állítható elő bármely fajtából. Csak bizonyos rózsaszínű illetve vörös hortenziák hajlandóak a „színe változásra”, de azt is csak akkor, ha földjüket alumínium-szulfátos esetleg timsós vízzel öntözzük.
Üdvözlet a kék szalonból
Láthatják kedves olvasóim, a természet tálcán kínálja a kedvenc színünkben pompázó virágokat, amelyek a maguk egyszerűségében, naturális mivoltukban tökéletesek. Rendezzünk be egy sarkot magunknak ezekkel a kék virágokkal – legyen mondjuk ez a mi kis privát kék „szalónunk” – és vegyünk elő egy jó könyvet. Ha pedig történetesen épp a József Attila összes kerül a kezünkbe, engedjük: hadd oldjon kékítőt az ég vizében…
Legutóbbi hozzászólások