Legutóbbi cikkemhez (Vigyázz, kész, muskátli!) a facebook oldalamon két komment is érkezett, amelyben olvasóim – szemben az ott leírtakkal – arról biztosítottak, hogy náluk bizony a muskátlik túlélték a telet és köszönik, jól vannak. És ez az a pont, ahol irodakertészként úgy érzem, néhány dolgot érdemes tisztázni növényeink otthon és az irodában betöltött szerepéről.
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy irat nálunk maradt, pedig főnökünknek holnap fontos tárgyalása lesz és stratégiája épp arra a nélkülözhetetlen papírlapra épül, amely jelenleg az irattartónkban lapul. Egy jó munkaerő ilyenkor mit sem törődve a késői órával felhívja a vezért és rövid egyeztetés után a célszemély kapujában megnyomja a csengőt.
Az átadás-átvétel csak egy pillanatig tart, nem úgy, mint az a hatás, amelyet a fürdőköpenyben, házipapucsban elénk csoszogó főnökünk látványa kivált belőlünk. Vajon miért ér minket meglepetés? Minden bizonnyal azért, mert a mindig kifogástalan megjelenésű vezetőtől – még ha tudat alatt is –, azt várjuk, hogy otthon is Armani öltönyben grasszáljon, hogy minden helyzetben a tőle megszokott eleganciával, összeszedettséggel kormányozza a magyar gazdaság akármelyik szegmensének zászlóshajóját. Ebbe a fejünkben élő képbe nehezen fér bele a frottírköntös és a flipflop papucs.
Más szerepben
Még ha sántít is a példa, azért talán jól szemlélteti az irodai növények és a hobbikert virágainak szerepei közötti különbséget. A differencia első sorban nem abból adódik, hogy más-más növényt célszerű a balkonra, a nappaliba vagy épp a céges tárgyalóba állítani. Ugyanaz a Monstera itt is, ott is tökéletesen megállhatja helyét, a Kis növényhatározóval tehát most nem sokra megyünk. A választ akkor kapjuk meg, ha végiggondoljuk, milyen elsődleges szerepet szánunk cserepeseinknek a munkahelyen vagy otthon!
Bocsánatos bűnök
Kezdjük a „háztáji” növényeinkkel! A hobbiból nevelgetett „zöldségeink” elsődleges funkciója otthonunk díszítése és az, hogy fölös vegyértékeinket valami olyasmivel kössék le, ami hasznos, és ami kikapcsolódást nyújt nekünk. Ilyen egyszerű, hogy melegséggel tölt el bennünket az, amikor az ablakpárkányra állított dugvány gyökerezni kezd, vagy amikor a vízaknában teleltetett muskátlinkról kijelenthetjük, hogy életben maradt. Kedvenceinknek nincs más dolguk, mint hogy elviseljék szeretetünket.
Természetes, hogy egy-egy szebb példányunkra vagy a teljes nagyszobai növényarzenálra büszkék vagyunk, de nem ez a lényeg. A növényekkel való törődés az igazi hobbikertészeknek kiapadhatatlan örömforrás. A cserepesek pedig a legtöbb esetben meghálálják a türelmet és azt a gondoskodást, amelyet növekedésük, életben maradásuk érdekében fejtünk ki.
A lakásunkban életvitelszerűen ott „lakó” zöldek kivételezett helyzetben vannak. Nekik elnézzük a téli álomból való hosszas ébredezést, a virágzás utáni kevésbé impozáns külcsínt. Értük, a kedvükért – kiváltképp, ha valamelyikükhöz kedves emlék fűződik – képesek vagyunk hetekig, hónapokig elviselni csúf ábrázatukat, nekik megbocsátjuk esendőségüket és nem számoljuk az átültetéssel, metszéssel, az elszáradt levelek, virágok leszedegetésével töltött órák számát.
Az irodai növényeknek nincs szabadnapja
Az irodában, különösen a nagy irodaházak kristálypalotáiban más a helyzet. Az irodai növények betöltendő feladatukat tekintve hendikeppel indulnak „háziasított” társaikkal szemben. Nekik nem adatik meg az egy-két hónapos „betegszabadság”, az irodai növénynek mindig topon kell lenni! Elsődleges funkciója ugyanis a dekoráció, mi több annak deklarálása, hogy a vállalat minden egyes momentumra – még az irodai környezet részletekbe menő összhangjára is ügyel. A számítógépasztal mellett elhelyezett virág csak látszólag van véletlenszerűen ott, ahol.
Úgy tűnik, mintha egy szépérzékkel megáldott irodakertész spontán módon épp ottfelejtette volna, pedig – figyelembe véve a cserepes igényeit – nagyon is megtervezett az elhelyezése. Ugyanis éppen ott, az adott helyen teszi a legtöbbet hozzá a látványhoz, a nagy egészhez, s ha szerencsénk van, épp az ideális koordinátákon hatástalanítja az irodában is mérhető káros hatásokat.
De, mit szól ehhez a főnök?
A munkahelyi növények tehát állandóan szolgálatban vannak. Nem érnek rá betegeskedni, hónapokig levélhullással egy fotelbotanikus gondozására szorulni vagy a téli kómából hetekig lábadozva visszatérni. Az irodában teljesítményt várnak minden élőlénytől. Éppen ezért tapasztalatom szerint a legtöbb vezető nem nézi jó szemmel, ha beosztottjai a munka helyett szobakertésznek csapnak fel és tűzőgép vagy pendrive helyett metszőollóval meg egy zsák érett marhatrágyával felszerelkezve vonulnak át a tárgyalón.
Mint a magazinokban
Tudom, igazságtalan dolog ez a „dolgozó zöldekre” nézve. Ám, éppen a prémium kategóriás irodák e téren mutatkozó perfekcionalizmusa a magyarázat arra, hogy a nagyok irodakertészre bízzák növényeik gondozását. És valószínűleg ebben kereshető annak is az oka, hogy amikor tervszerűségről, a tér, ember, természet harmóniájáról beszélünk, hogy, hogy nem, ezeket az objektumokat látjuk visszaköszönni a magazinok hasábjain. Dizájn irodabútorostul, titkárnőstül, virágostul…
Legutóbbi hozzászólások