A japánok megint kitaláltak valamit. Persze, most legyinthetnénk, mondván: ez is csak egy újabb hóbort, hiszen mindannyian találkoztunk már japán vadhajtásokkal, mangának öltözött diáklányokkal, a népsűrűség okán kitalált és kivitelezett, élhetetlen méretű „kapszula” szállodákkal, no és az utóbbi időben fiatal áldozatokat szedő, „karosi” névre hallgató munkahelyi túlhajszoltsággal. De, hiba lenne ezek alapján minden a felkelő nap országából érkező ötletet félresöpörni. Mert ilyen alapon akkor sohasem lenne például Sony telefonunk/tévénk, nem ülnénk a kényelmes Toyotánkba vagy épp a legújabb Suzunkinkba. Szóval, a japánok most megint kitaláltak valamit.

Az egyik tokiói irodaház gondolt egy nagyot és elindította élelmiszertermelő projektjét a város közepén. A dolog mögött most is a „helyszűkét” kell keresnünk, hiszen Japánban viszonylag kevés a mezőgazdasági célokra alkalmas termőterület, az ott előállított gabona és zöldség pedig nem elegendő a bő 127 milliós szigetország ellátására.

Veteményes a toronyházban

Ezért aztán mintegy tanító jelleggel belevágtak a kezdeményezésbe, amely a városokban, mi több, a városok szívében lévő irodaházakban honosítja meg a napi betevő megtermelését, remélve, hogy a jó példa ragadós lesz és az otthonok erkélyein is előbb-utóbb gyökeret vernek a paradicsom és paprikapalánták. A szándék kétségtelenül üdvözlendő, de erős a gyanúm, hogy igyekeztek két legyet ütni egy csapásra, vagyis a kertészeti akció javítani hivatott a meetingekbe belefáradt, a burn out-tal (kiégéssel) fenyegetett munkavállalók kedélyállapotát is.

4000 négyzetméteren 200 zöldség

A szóban forgó kilencemeletes Pasona HQ irodaház minden esetre 4000 négyzetmétert biztosított e célra, ahol a menedzserek, irodai alkalmazottak egyfajta csapatépítőként 200 féle zöldség- és növényfaj termesztésébe kóstolhatnak bele. Van itt árnyas kerti kávézó, amely fölé almafák hajtják ágaikat, és van tágas tárgyaló, ahol a fal mentén nem dossziék sorakoznak, hanem növényóvodaként funkcionáló nevelő ládák. A környezettudatosságot csúcsra járató irodakomplexum már kívülről is árulkodó képet fest.

Falai ugyanis szinte nem is látszanak, mert különféle futó növények (trombitavirág, más szezonális növények és narancsfák) borítják. A zöld burkolat rendkívül jó mutat, azonban nem csupán dizájn elem, igen jelentős szerepet játszik az épület energiafelhasználásában, mivel árnyékoló funkciójával megspórolható a költséges légkondicionáló berendezések üzemeltetése. (Ha deja vu érzésünk van a hír hallatán, ne csodálkozzunk! Legutóbb hasonló módon és indittatásból Milánóban zöldítettek be kívülről egy házat. Ott az erkélyeket és nagyjából minden vízszintes felületet arra használtak, hogy erdőt telepítsenek az épületre.)

Metszés, kapálás, szüret

Az öko iroda persze nemcsak ránézésre különbözik a többitől, de itt a munkaidő fogalma alatt is egészen mást értenek. Két laza brainstorming között az alkalmazottaknak jut ideje egy kis palántázásra vagy a gyümölcsfák metszésére, de akár arra is, hogy helyre kis gumicsizmát rántva betakarítsák az egyik (talán korábban tárgyalóteremből kialakított) rizsföld termését vagy az ültetőládákban nevelt zöldségféléket.

A megtermelt javakat az irodaház hasznosítja. Persze, mindezt nem úgy kell elképzelni, hogy az igazgatói iroda ablakában a főnök egy méretes dunsztos üvegben kovászos uborkát érlel, vagy a titkárnő a fénymásolók mellett éppen paradicsomlevest főz. Ennyire talán még a japánok sem környezettudatosak, de annyira igen, hogy a leszüretelt zöldség és gyümölcs az irodaház konyháján kössön ki, ahol aztán átlényegül mindenféle földi jóvá.

Cukorrépa helyett oregano

Nem hiszem, hogy holnap már minden budapesti „A” kategóriás irodaházban cukorrépát és kukoricát fognak termeszteni. Mint ahogy azt sem tartom életszerűnek, hogy tápanyag utánpótlás címén egy zsák érett marhatrágyával közelítünk a tárgyaló párkányán zöldülő sóskaágyásunkhoz. Arra azonban itthon is vannak kezdeti próbálkozások, hogy néhány fűszernövényt (a hálás bazsalikomot, oreganót – vagy magyar nevén szurokfüvet, rozmaringot, zellert, snidlinget) megpróbáljunk életben tartani az irodában. Kezdetnek talán ennyi is elég ahhoz, hogy megbarátkozzunk az öko szemlélettel.

Annak ellenére, hogy a japán példa egyelőre példátlannak tűnik, egy dologra erősen rámutat. Mégpedig arra, hogy elindult egy folyamat, amelynek célja egy élhetőbb, fenntartható világ megteremtése, és amelyet a jelenben kell elkezdeni azért, hogy ne csak múltunk legyen, hanem jövőnk is.