A legnagyobb közösségi portálon se szeri, se száma a valóság által rútul meghekkelt fotóknak. Amelyek jó szándékkal, netán komoly PR céllal készültek, s amelyek akár jól is elsülhettek volna, ha… De, aztán porszem került a gépezetbe és a fókuszba helyezett főhős mögé valahogy odakerült egy arra tévedt zászlórúd, ami a képen épp a fejéből áll ki – egyszerre kreálva formás unikornist emberünkből és bohózattá silányítva a célzott emelkedettséget.
A fotózás, videózás nem az én asztalom. Elismerem az operatőrök, fotósok munkáját. Ám, azt tapasztalatból tudom, hogy a magán vagy reklám céllal készített felvételen az, hogy mi és hogyan látható, nem minden esetben kizárólag a kamera mögött állón múlik.
(Majdnem) nagyvilági kép
És itt jövök a képbe én, vagyis hát a szakmám. A helyszín: prémium kategóriás, belvárosi iroda. Elegáns, igényes bejárat, mely már a belépés pillanatában belövi a vállalat piaci pozícióját, kétséget sem hagyva a cég nívójáról, hovatartozásáról. A mélygarázsban full extrás monstrumok, az irodákban a XXI. századi computerek duruzsolnak. A munkaerő jól fizetett, igaz, ezért elvárt az átlag feletti hatékonyság is. Minden nagyon elegáns, nagyvilági. Azaz, majdnem.
A hall márványpadlóján ugyanis ott árválkodik a snassz műanyag cserépben egy leharcolt virág. Az irodában is hasonló a látvány. A szépen megkomponált képből csak a gagyi fröccsöntött barna cserepek és a megnyúlt, formátlan zöldségek lógnak ki.
Valahogy erre nincs szeme a … nem is tudom, kinek. Talán a cégvezető dolga lenne észrevenni a disszonanciát? Vagy a titkárságvezetőnek kellene, hogy szemet szúrjon?
A zöldek és az imázs
Annyi biztos, hogy a növényarzenált ma még kevesen tekintik az iroda teljes értékű részének. Irodakertészként gyakran magyaráznom kell, hogy a befejezettséghez, a vállalat presztízséhez a zöldek épp úgy hozzátartoznak, mint a névjegy.
Távol álljon tőlem szerepem túlértékelése, ám az mindenki számára egyértelmű, hogy – kényelem ide vagy oda – a reggeli munkahelyi becsekkolásra klottgatyában és strandpapucsban érkező dolgozót hazaküldik. És nem feltétlen csak azért, mert nem így szokás megjelenni, hanem első sorban azért, mert öltözetével, megjelenésével, ápolt külsejével (adottságaitól függetlenül) minden alkalmazott erősíti a cégéről alkotott képet. Ha úgy tetszik: ő maga is az arculat része.
Vajon a kitérdesedett melegítőnadrágban, izzadt izompólóban szorgoskodó munkatárs milyen üzenetet közvetít a jól prosperáló társaságról?
Persze, könnyen rám süthető: nálam a növények hogyléte feletti aggódás szakmai ártalom. De, hát, orvos ismerősünkkel is csupán tíz percig beszélgetünk. Aztán már diagnosztizál minket…
Beszédes részletek
Ám, a cikk elején említett kamera objektív – azaz kíméletlenül őszinte – tükröt tart elénk, s felnagyítja azon részleteket, amelyek felett eddig elsiklottunk. A külső szemlélő a mondanivalónk mellett kevésbé fontos momentumokra is figyel, sőt, sok esetben ezek számára lényegesebb információt hordoznak a hivatalos narrációnál.
Ebből a nézőpontból érthető, hogy a vállalati konjunktúráról szóló filmnek is ad egy csipet ironikus felhangot a főnök mögé gondosan komponált cserepes rettenet.
A márkás öltöny, a méregdrága selyem nyakkendő, az elegáns irodabútorok alkotta egészet furcsán ellenpontozza ez a figyelmen kívül hagyott részlet. És ez az egyetlen apró momentum, képes zárójelbe tenni a sikereit prezentálni kívánó vállalatról mondottakat, és minden igyekezetünk ellenére hazavágja a gondosan felépített imázst.
Pedig csak egy cserép virág állt a háttérben.
Legutóbbi hozzászólások