Növényöntözési fronton évek óta két markáns iskola vetélkedésének lehetünk tanúi. Az egyik, óvva inti a virágtulajdonost attól, hogy egy pillanatra is hagyja kiszáradni kedvenc cserepesét. A másik metódus hívei viszont épp ellenkezőleg, úgy vélik, semmi baj nem történik, ha a virágföld két öntözés között kicsit megszikkad. Nos, itt az ideje, hogy rendet tegyünk a fejekben!
A két tábor e tekintetben nagyjából annyira van közös nevezőn, mint az EB-n az angol és az orosz csapat fociultrái. A virágok állandó nyirkosan tartása mellett kardoskodók azzal érvelnek, hogy a zöldek rosszul tűrik a földlabda enyhe kiszáradását. Nos, igazuk is van abban az esetben, ha az ablakpárkányunkon kizárólag Ficus pumilat (kúszó fikuszt) és Disygotheca-t, közismertebb nevén tenyéraráliát nevelgetünk. Ezek ugyanis nem szenvedhetik, ha a talaj nedvességtartalma egy bizonyos szint alá csökken és pillanatnyi feledékenységünket halálukkal torolják meg.
Óvatosan a vízzel!
A locsolásra másként tekintők – s nem titok, ide tartozom én is – a kertészettudomány fejlődésével igyekeznek lépést tartani. A növények természetével, igényeivel behatóan foglalkozó szakemberek pedig amellett tették le a voksukat, hogy egyáltalán nem baj, sőt(!), kívánatos, ha két öntözés között egészséges mértékben kiszárad a növény földje, amely azonban nem azonos azzal a szinttel, ahol a hajszálgyökerek már elpattannak és a megkínzott cserepes ultrahangos jajveszékelését műszerekkel lehet mérni.
Káosz az irodában
E téren én is azt tapasztalom, hogy ügyfeleim körében teljes a káosz. Kiváltképp, ha ugyanazon irodában az egyik sarokban hidrokultúrás, a másikban pedig hagyományos, földes cserépben élik mindennapjaikat a zöld munkatársak. Látom, tapasztalom, hogy hiába a gondos locsolási útmutató, ha az átadott információ a feladattal megbízott célszemélyhez csak jelentős torzulással jut el. Ezért aztán a takarítónőtől, az irodai alkalmazottig mindenki saját belátása és lelkiismeretessége szerint öntözi a virágokat, s viseli az esetenként helytelen öntözőkannás processus következményeit.
Tanmese az életből
Nyilván, így leírva a dolog túl drámainak tűnik. Pedig – amint egy közelmúltban történt eset jól példázza – ez könnyen zsebbevágó probléma is lehet. Az egyszeri ügyfél ugyanis egy meglehetősen komolyan vehető összegért zöldeket vásárolt és bónuszként megrendelte hozzájuk a háromhavonkénti növénygondozást is. Negyed év elteltével, amikor elérkezett az első növényápolás ideje, a tett színhelyére rá sem lehetett ismerni. Bár kézhez kapták a virágokhoz járó használati utasítást, az „öntözőkannás rohamosztagosok” jóvoltából túllocsolt növények fele már csaknem elindult az égi kertészet felé…
Ezért hangoztatom oly gyakran, hogy a locsolás – ha jól végzik – elegendő a virág életben tartásához. A növénygondozás viszont már egy másik szint. Azt, ha hosszantartó eredményre vágyunk, érdemes szakértőre bízni.
Legutóbbi hozzászólások