Március idusához közeledvén két dolgot biztosra vehetünk. 1. Már nagyon elegünk van a szürkeségből és testünk-lelkünk szomjúhozza a napfényt, a tavaszt. 2. Már nagyon elegünk van a tél során leülepedett porból, koszból, ebből következőleg minden eddiginél időszerűbbé vált a tavaszi nagytakarítás, amelyből viszont csak a későbbiekben lesz nagyon elegünk.
Egy gondos háziasszony ilyenkor a munkamozzanatokat előre meghatározott koreográfia szerint végzi, kezdve a függönyökön és szőnyegeken át az ajtók, ablakok lepucolásáig. Nem maradhatnak ki a könyvek, a porcelán és egyéb dísztárgyak sem, sőt a fürdőszobában is kell egy kanyar, hogy minden ragyogjon.
Vigyázz, kész?
Még mielőtt késznek nyilvánítjuk a munkát, vessünk egy pillantást a virágainkra is. Hiába látogattuk meg időnként őket tollseperűvel, a por megtelepedett a leveleken, ami mostanra egybefüggő szürke felületet képezett rajtuk. Vegyünk egy nagyon finomszálú portörlő ruhát, vagy húzzunk a kezünkre egy pamut zoknit és töröljük végig gyengéden a levelek felszínét. Ha még ezek után is szennyezettnek érezzük, egy langyos vizes zuhannyal frissíthetjük fel őket, majd hagyjuk, hogy a fürdőkádban alaposan lecsepegjenek.
Eddig a fázisig jutnak el a legtöbben és ilyenkor konstatálják meglepődve, hogy a víz – csakúgy, mint a fürdőszobai csaptelepeken, zuhanyrózsán – csúnya vízkőfoltokat hagy. A máskor harsány zöld leveleket apró szürke, letörölhetetlen pettyek csúfítják. A hardcore növénybarátok ilyenkor veszik elő a levélfényt.
Nem csodaszer, de hasznos holmi!
Jó, bevallom, én sem úgy születtem, hogy a kiságyban szüleim őszinte döbbenetére az lett volna az első szavam, hogy „levélfény”. Sok egyébbel együtt ezt is szakmám révén ismertem és szerettem meg és most már elkötelezett híve vagyok. Ezért, hogy önökkel is megismertessem ezt a hasznos dolgot, összeszedtem róla a legfontosabb tudnivalókat. Ha úgy tetszik: fényezni fogom a levélfényt.
A levélfény jellemzően aeroszolos (vagy pumpás) kiszerelésű, önterülő anyag, amely nagyon vékony, csillogó filmréteget képez a levéldísznövények felületén. Általa a növények frissebbnek, üdébbnek, egészségesebbnek látszanak. Amikor erről beszélek, az első kérdés rendszerint az, hogy „jaj, de nem fulladnak meg tőle a növények?”. (Említettem már, hogy kiapadhatatlan humorforrás a műkedvelő növénybarátok némely kérdése?) Erre nyugodt szívvel azt szoktam válaszolni, hogy nem fulladnak meg a növények a rájuk fújt levélfénytől, lévén a lélegző nyílások (sztómák) a levéllemez fonákján találhatók. Így, ha csak nem alulról permetezzük be a leveleket, semmiféle kárt nem teszünk bennük.
De, nem ez az egyetlen félreértés a levélfénnyel kapcsolatban. Még a szert gyakorta használók körében is komoly információs deficittel találkozom, így nem árt tisztázni néhány dolgot.
7 dolog, amit tudni érdemes a levélfényről
1. Ugyan a virágboltban – ahol a gyakorlatban a legtöbbször találkozhatunk vele – a csokrokra fújják a virágkötés utolsó fázisaként, a levélfény nem képes fixálni a bokrétát. Csupán szép fényt, ezáltal karakteresebb megjelenést ad a leveleknek. Igaz, cserepes növény esetében nincs is értelme ennek a funkciónak.
2. Közkeletű tévedés, hogy a levélfény taszítja a port. Ha valóban így lenne, akkor nem a virágokat, de egyenesen a teljes irodát vagy a komplett lakást kellene egy méretes permetezővel körbejárni és akkor a cikk elején említett tavaszi nagytakarítás is nagyjából okafogyottá válna.
3. Szintén gyakori tévedés a levélfénnyel kapcsolatban, hogy az az örökkévalóságnak szól. Magyarán: elég a növényeket egyszer alaposan befújni és az aztán kitart addig, amíg növényünk él és virul. Ezzel szemben az igazság az, hogy az olajos rétegen is megtapad a por, így a növény levele 3-4 hónap után elveszíti ragyogását. Egy alapos portörölgetés után ennyi idő elteltével tehát érdemes újra kezelésbe venni zöld kedvenceinket.
Fontos, hogy ne spóroljuk meg a porolással járó mecerát, mert azzal kárt okozhatunk a virágnak. (A profik erre a célra pamutzoknit vagy cérnakesztűt húznak a kezükre, így a legfinomabb érintéssel tisztíthatják meg a leveleket.) Bár csábító a gondolat, hogy a vastag porréteget vizes ronggyal töröljük le a levelekről, álljunk ellent a kísértésnek! Kizárólag száraz ruhával portalanítsunk. Ha még ennél is nagyobb is higiéniát várunk el, jöhet egy kellemes növényfürdő a cikk elején említett fürdőkádas/zuhanyzós verzióban, vagy a feketeöves kertészek módszerével: az állott vizes permetezéssel. Előbbi gyors és hatékony, ám a vízben oldott ásványi anyagok ronda foltokat hagynak a levelek felületén, míg az állott víz nyomtalanul párolog el.
4. Attól függően, hogy mekkora zöld birodalom van a gondjainkra bízva, illetve, hogy milyen rendszerességgel használjuk a levélfényt, különféle kiszerelések közül választhatunk. Akik egy kisebb bolgár kertészetnyi növényről gondoskodnak, azoknak az ipari verziót ajánlom. Ezt koncentrátumként árulják, a helyszínen kell vízzel bekeverni.
Szokásos mennyiségű egyedszám esetén viszont bőven elegendő a kereskedelmi forgalomban kapható aeroszolos készítmények arzenálja. Többségük – ha már úgy is zöldekre használjuk őket – környezetbarát, zöld technológiával készül. (A különböző típusok között nincs lényegi különbség, vannak illat nélküli és szagosított típusok, ezek közül is kiemelkedik az, amelyiknek olyan illata van, mint amit akkor érzünk, ha egy virágboltba belépünk. )
5. Ideális eredmény természetesen csak a szer megfelelő alkalmazása esetén várható. 20-30 cm távolságról a legjobb befújni a növényt és inkább több apró spriccentéssel, mint egyetlen, ám kiadós fúvással ajánlott kijuttatni az anyagot. Ne hagyjuk, hogy megfolyjon a leveleken!
6. Egyébként is, érdemes körültekintéssel használni a levélfényt. Akadnak, akik érzékenyek a benne található illatanyagra vagy más egyéb összetevőre. És amúgy is, ki szereti, ha munka közben, váratlanul tarkón lövik egy adag olajos folyadékkal – bármily illatos is az? Legyünk körültekintőek kollégáinkkal, ha levélfényt használunk. Amennyiben lehetőségünk van, hétvégére időzítsük a beavatkozást, amikor senki nem tartózkodik az irodában.
7. Végül, ha már az alkalmazás körülményeinél tartunk: Önök ne essenek az én hibámba! Pályám hajnalán ugyanis elkövettem azt a méretes baklövést, hogy – épp az imént leírtak miatt – úgy döntöttem, az irodai dolgozókat nem teszem ki a spricnizés stresszének, inkább a szabad levegőn fényesítgetem a virágokat. A gondolatot tett követte. Az idea mondhatni tökéletes volt… De, a tűző, déli nappal nem kalkuláltam. Aztán meg azzal a látvánnyal sem, ami néhány óra múlva fogadott. A verőfényben befújt növények egytől egyig elfeketedtek, kétségbe ejtve ügyfelemet és természetesen engem.
Mára megtanultam használni a levélfényt és a legjobb szívvel ajánlhatom Önöknek ezt a hasznos holmit, hiszen pont olyan, mint egy jó smink egy csinos nőn: a szépet még szebbé teszi.
Legutóbbi hozzászólások