Mini garzonból bálterembe?
Most valljuk be őszintén, bármennyire is háziasak vagyunk, mindegyikünknek van valami „nemszeretem” munkája. Ki a vasalás kitalálójáról emlékezik meg gyakorta, ki a mosogatást száműzné örökre, megint más az ablakpucolást felejtené szívesen. Mindez azonban együtt jár a gondosan vezetett háztartással. Éppúgy, ahogyan a dúsan tenyésző irodai növényzet az időnkénti átültetéssel.
A fenti példa viszont – ahogy a példák általában – némileg sántít. Nagy bajban lennénk ugyanis, ha az emlegetett házimunkák sűrűsége a virágok átültetésének gyakoriságához korrelálna. Mert míg mosogatni és az egyéb, a tisztasággal összefüggő teendőnket illik naponta elvégezni, addig a cserepesek átültetése ennél jóval ritkábban kívánatos. Még akkor is, ha a régebbi kiadású szakkönyvek ezt a meglehetősen sok kosszal és macerával járó tevékenységet évenkénti-kétévenkénti rendszerességgel írják elő nekünk.
A lelkes amatőr irodabotanikus ilyenkor– amennyiben előrelátó – leterít egy kisebb stadiont is befedő fóliát/újságpapírt az office közepén és akkurátusan elkezdi átültetgetni a diagnózisa szerint tápanyaghiányban szenvedő zöldeket. Merő jó szándékból az öklömnyi korallvirágot egy levesestálnyi cserépbe ülteti, de így tesz minden más növénnyel is. A művelet végén minden egyes „klorofillos munkatárs” előbb-utóbb a korábbinál jóval nagyobb „bérleménybe” kerül, amiből aztán egyenes úton következik, hogy azon növények, amelyek eddig békés egymás mellett élésben elfértek az ablakpárkányon, most helyet követelnek maguknak az íróasztalokon, szekrényeken, polcokon is.
Felvetődhet a kérdés: vajon tényleg akkor teszünk-e jót hőn szeretett cserepesünkkel, ha megszokott garzonjából egy túlméretezett hodályba költöztetjük? Az irodakertész szerint nem. A szakszerű gondozás (és megfelelő tápanyag) hiányában kókadozó növényeink az XXL-es cserépben sem fognak virulni. Bármilyen szívtelenül is hangzik: a tavaszi nagy átültetések során csak a legéletképesebb egyedeket célszerű megtartani. Ilyenkor a növények akár 5-15%-ától érdemes megszabadulnunk, vagy a liblingjeink jó minőségű példányait beszereznünk.
És ha már a minőségnél tartunk. Egy rövidke bekezdés erejéig érdemes itt megemlékeznünk a cserepek, kaspók nívójáról is. Mert mondjuk adott egy életerős, virága teljében lévő növény, amely igénytelen, kültéri, alátétes műanyag cserépben virít. Ezzel az egyszerű, ám szerfelett frappáns megoldással gyorsan és hatékonyan nullázhatjuk le a virág által a beltérbe csempészett esztétikumot.
Talán az előbbiekből is kitűnik: az, hogy egész évben üdén virító cserepesek díszítsék irodánkat, nem is olyan egyszerű feladat. Ha úgy érezzük, a növényekkel való bíbelődés meghaladja türelmünket, szaktudásunkat, keressük fel az irodakertészt, aki átvállalja ezeket a feladatokat. Ő leveszi vállunkról az átültetés maceráját, formára igazítja elbozótosodott növényeinket, miközben megszabadítja őket az elszáradt ágaktól, levelektől, és még a tápanyag utánpótlásukról is gondoskodik. Mindezt úgy teszi, hogy közben mi zavartalanul végezhetjük munkánk.
Milyen kár, hogy a vasalást nem lehet rábízni…
Legutóbbi hozzászólások