A divat illékony dolog. Ha nem értünk egyet e tételmondat igazságtartalmával, kérdezzük csak meg tinédzser korú gyerekeinket, mi a véleményük a három-négy éve még menőnek számító holmikról. Vannak ugyanis dolgok, amelyek (hál’ isten) örökre eltűnnek a fashion süllyesztőjében, és vannak olyanok, amelyek főnixmadárként kelnek új életre azután, hogy teljesen elfeledkeztünk róluk.
A húsz-harminc évvel ezelőtti magyar filmeknek van egy nagyon sajátos hangulatuk. Összetéveszthetetlen világ ez, téeszelnököstül, iskolaigazgatóstul, takarítónőstül. De az emblematikus figurák mellett a kor- vagy inkább kórkép a lepukkant íróasztalokkal, bútorgyári szekrénysorokkal, kiült fotelekkel és a minden sarokban elementáris erővel viruló anyósnyelvvel lesz teljes.
Anyósnyelv: a divatjamúlt díva
A történet pikantériája, hogy a hivatalosan Sansevieria névre hallgató növény „vesztét” épp ez a népszerűség és állandó eposzi jelzőként ráégett túlélőösztöne okozta. Legendás szívósságának köszönhetően ugyanis szinte szó szerint kipusztíthatatlan szereplője lett a szocreál lakás- és irodabelsőknek, maga lett a szocializmus zöld szimbóluma. Igénytelenségéből, no és a kor szűkös fajtaválasztékából fakadóan így az új világ beköszöntével mellőzött virág lett. Mondjuk ki nyíltan, az anyósnyelvre ráragasztották a „divatjamúlt” jelzőt.
Igaz, ami igaz, a hetvenes-nyolcvanas években mindössze két változata (egy snassz, zöld leveles és egy sárga levélszélű) volt ismert itthon és ez a tényező könnyedén lenullázta az egyéb téren vitathatatlan pozitívumait. Mert, hogy ez az a virág, amellyel minden műkedvelő fotelbotanikus bátran kísérletezhet, a siker borítékolható. Jól érzi magát a „szardínia állapotban” vagyis, nem igényli az évenkénti átültetést és a locsolással sem kell sokat bajlódni, minden csepp figyelemért és vízért hálás.
Miatta nem kell beszerezni egyetlen „Hogyan pusztítsuk el szobanövényeink kártevőit?” című szakkönyvet sem, mert lényegében a nagy ritkán előforduló pajzstetveken kívül nincs természetes ellensége. Illetve, dehogynem! Sok társához hasonlóan ő sem viseli jól, ha nyugat-afrikai létére mocsári növényt kívánnak belőle csinálni és merő szeretetből vízbe fojtják.
A Sansevieria-klán
Eddig a Sansevieria múlt századi históriája. Itt akár pontot is tehetnék, mondván: méltóképpen megemlékeztünk a XX. század ikonikus alakjáról. De, szerencsére, voltak olyan növénynemesítők, akik emlékében még élénken élt ez az elpusztíthatatlan virág. Az ő munkájuk eredményeként legalább tucatnyi olyan új Sansevieria jelent meg a boltokban, amelyekről csak jól fejlett fantáziával lehet kitalálni, hogy a gúnyos nevű anyósnyelv rokonai.
Ha maradunk ennél a hasonlatnál, elmondhatjuk: az újonnan nemesített Sansevieriák a család egy egészen másik ágát képviselik és csak jól neveltségük okán engedik magukat egy napon említeni a lesajnált rokonnal. Az új generáció egyedeit ugyanis nemhogy nem nevezhetjük poros és avítt növénynek, de egyenesen trendinek számítanak a dísznövény-kertészek körében.
Stílushoz igazítva
A jellegzetes, hosszú, kard alakú levelűek helyett megjelentek a kis, tömzsi, hengeres levelű fajták, amelyeket tetszés szerint szimpla zöldben vagy márványos kivitelben is megvásárolhatunk. Ugyanakkor kaphatók a régi vágású anyósnyelvek is, de nem a megszokott, hagyományos formában. A mostani irányzatok ennél a fajtánál ugyanis a rövidebb, sűrűbb, lángnyelv alakú leveleket kultiválják a hosszú, plafon felé törőek helyett. A régi, szellős beültetést – amikor csak egy-két levél kandikált ki a cserépből – felváltotta a növények burjánzása, izgalmas ritmikájú kompozíciót alkotva ezzel.
Szépségesek és hasznosak
A Sansevieriák bármely enteriőrben remekül mutatnak, de a skandináv, a minimál vagy az industrial stílus különösen jól áll nekik. Tehetjük őket lapos, széles kaspóba, vagy választhatunk számukra formabontó virágtartót, de mindig hagyjunk nekik teret, ugyanis markáns, önmagukban is mutatós növények. Amennyiben biztosítjuk számukra a létükhöz szükséges minimális feltételeket, úgy nemcsak dekorálnak majd, de sokoldalúságukat igazolandó: a levegőt is megtisztítják környezetünkben a káros benzoltól.
Egyszóval, az irodák, lakások igazi jolly jokere a Sansevieria. Ennyi jó tulajdonság mellett pedig azt is elnézzük neki, hogy ha teljesen véletlenszerűen, puszta szeszélyből virágzásra adja fejét, szaporító szerveinek sem az illata, sem látványa nem okoz majd felülmúlhatatlan esztétikai élményt nekünk. De, hát, nem is ezért szeretjük a növényvilág időtlen díváját.
Legutóbbi hozzászólások