Szia! Itt felejtetted a telefonod. Csörgött. – Tudom, a virágcserepem hívott… Ezt az elképzelt párbeszédet nem a jövőből, hanem nagyon is a jelenből citáltam ide, mivel megjelent a piacon az első okos virágcserép. A szóban forgó smart kütyüt érdemes egy kicsit alaposabban szemügyre venni, mert szakmai szemmel nézve tartogat jó néhány érdekességet számunkra.
A vélhetően nem annyira a megrögzött növénybarátok szívét, mint inkább a pénztárcáját megcélzó Parrot pot nevű újítás azt ígéri, hogy minden gondot levesz a virágtulajdonosok válláról. Egyebek mellett érzékeli a földlabda víztartalmát, a fény- és tápanyagmennyiséget. A termék promóciós anyagában azt írják, amennyiben zöldünk bármelyik fent említett összetevőből hiányt szenved, okos cserepünk egy telefonos applikáció segítségével haladéktalanul értesítést küld készülékünkre, sőt az ilyen vészhelyzetek kezelésére kialakított tartályából meg is öntözi a szomjazó egyedet.
Hívás a semmiért
Most elegánsan tekintsünk el attól az aprócska ténytől, hogy ugyan mi a frásznak riogat engem a növényhalál szörnyű víziójával a virágcserepem, ha ő maga is be tudja tölteni irodakertész funkcióját? De, az okos edénnyel kapcsolatban nem ez az egyetlen megválaszolatlanul hagyott kérdés…
Hogy szakemberként mi a legnagyobb problémám ezzel a kétségtelenül jó szándékú találmánnyal, nos, ennek megértéséhez kicsit messziről kell kezdenem a magyarázatot.
Diákkoromban amolyan házi időjárás előrejelző készüléket lehetett összebarkácsolni abszolút hétköznapi anyagokból. A kis masina egy aszpirinből vagy kalmopyrinből, némi vezetékből és egy csengőből állt. Emlékeim szerint ez a fantasztikus hármas volt hivatott arra, hogy a levegő vízpára tartalmának drasztikus változását érzékelve jelezze, ha esik az eső.
Miután megépítettük az „évszázad know-how-jának” számító meteorológiai berendezést, a gyakorlatban igen hamar kiderült, hogy a ketyere éppen annyit tud, mint bármelyikünk, amikor kinézünk az ablakon és konstatáljuk: megint szakad…
Tudományos lufi
Nos, körülbelül így vagyok én ezzel a Parrot pot-tal is. A talajnedvesség mérésére hivatott kis szerkezet szó szerint épp csak a felszínt karcolja, noch dazu a talaj vízháztartásáról nem releváns információkat közöl. A növény számára ugyanis a felszín szárazsága kevésbé lényeges, mint a cserép alján, a hajszálgyökerek közelében lévő földé.
A négy ceruzaelem „hajtotta” okoscserép fénymérést is végez. (Bár tudnám, minek?) Ez azt jelenti, hogy jóvoltából megtudhatjuk, azon a koordinátán, ahová legszebb afrikai ibolyánkat állítottuk, mennyit süt a nap. Hogy ezzel az információval aztán mihez kezdünk, azt már ránk bízza a készülék! A gyártók lazán átsiklanak a felett, hogy a növények (és a szakemberek) számára ennél sokkal fontosabbak a fényszegény időszakokra vonatkozó adatok.
Egy virágért nem éri meg
Nem beszélve arról, hogy a piacra most betörni készülő (szerény véleményem szerint a növénybarátok táborában hisztérikus tömegigénnyel nem fenyegető) készüléket olyanoknak ajánlják, akik feledékenységből elfelejtik meglocsolni egy szem növénykéjüket, vagy a nyaralás alatt is megfelelő ellátást szeretnének biztosítani zöldjüknek.
Bár a termék árára vonatkozó információkkal még nem találkoztam, gyanítom, nem olcsó mulatság, így tartok tőle, hogy nem éri meg egy-két növényért beszerezni.
Az elvesztegetett idő gyönyöre
Hiszek a feltaláló jó szándékában, de ez egész nekem nagyon hajaz a szép emlékű tamagocsira, ahol célközönségként azokat a (főként japán) fiatalokat jelölték meg, akik valamiért nem tarthattak otthon igazi állatot. Az elektronikus jószág az élőlényeket volt hivatott pótolni. Majdnem olyan volt, mint egy igazi állat, de nem volt szaga, ellenben szenzoros érintéssel kellett etetni, sétáltatni és egyéb szükségleteit kielégíteni. Mindent megadott gazdájának, csak a felelősségvállalás terhét/örömét nem.
Nem véletlen, hogy a tamagocsi-istápoló világverseny büszke győztese – nem mellékesen egy magyar fiatalember – elnyerve a címet kijelentette, hogy soha többé nem fog a kezébe ilyen játékszert.
Esetünkben az alaposan meghype-olt ötlet minden humánus indíttatása ellenére épp a növénygondozás lényegét lúgozza ki: a törődést, a szeretetteli gondoskodást, a kedvenceinkre „elvesztegetett idő gyönyörét”. Éppen ezért, aki szereti a virágot, annak felesleges, akinél viszont nem szériatartozék ez a kötődés, azon pedig egy mégoly’ okos eszköz sem tud segíteni.
Legutóbbi hozzászólások