A minap egyik új ügyfelem irodájába megbeszélésre voltam hivatalos. Feltűnt, hogy a köztünk lévő jó kapcsolat ellenére feszeng, zavarban érzi magát a jelenlétemben. Aztán egyszer csak nagy nehezen kibökte: lámpalázas miattam. Attól tart, hogy az egyébként gyönyörűen zöldellő virágait látván, milyen növénygondozási hibáit teszem majd szóvá.
A fenti példában említett ismerősöm, szakterületem egyik legjellemzőbb ügyfél típusa. A szótárban az „önbizalomhiány” címszó alatt az ő fényképét találjuk, és ő az, aki nem bízik abban, hogy képes életben tartani a megvásárolt növényarzenált. Bizonyára voltak már keserű tapasztalatai, így félelme jogos is lehet. S mivel ez adott esetben akár tetemes veszteséget is jelenthet a vállalati büdzsében, nem mindegy, hogy a drága pénzen vett „áru” mennyi ideig tölti be funkcióját. Éppen ezért az ilyen magában kétkedő ügyfél csak akkor vásárol egy komplett iroda dekorálására elegendő virágot, ha mellé rendszeres növénygondozási szolgáltatást is nyújtunk.
Szervizzel vagy anélkül?
A másik típusú ügyfél az előbbinek szöges ellentéte. Neki nincsenek önértékelési problémái, sőt, még a növényeket is megfelelően képes életben tartani. Mégis ódzkodik az irodakertésztől, mivel úgy véli, hogy (csak tudnám, hol hallotta ezt?) virágokat kizárólag árukapcsolással (értsd: növénygondozási szervizzel) szállítunk.
Jól felfogott érdekünk, hogy mindkét igényt rugalmasan kezeljük, hiszen a mi célunk is az, hogy a növények minél tovább díszítsék megrendelőink irodáját, s ügyfeleink elégedetten dőljenek hátra. Ebből következőleg irodakertészként a feladatom a megrendelt cserepes virágok házhoz szállításával nem ér véget. Jó nagy közhely, de hát mégiscsak igaz, hogy a növény élőlény.
Életben tartásához pedig szükséges némi alapismeret. Ezeket a fontos információkat még „azon melegében” meg is kapja az ügyfél, vagyis egy verbális használati utasítással látom el az újdonsült gazdát. Később ugyanezt – ki emlékszik már a napokkal ezelőtt elmondott locsolási útmutatóra? – írásban is megküldöm. Tapasztalatom szerint ez nem csak akkor tesz jó szolgálatot, amikor a növények gondozásával megbízott személy elbizonytalanodik a mikor és hogyanban, de akkor is komoly segítséget nyújt, ha valaki más veszi át ezt a feladatot.
Sok gazda közt elpusztul a növény
Mert, hogy – és ezt megint csak a szakmában eltöltött évek mondatják velem – a zöldek legnagyobb ellensége az, ha túl sok gazdájuk van. A nem kellően összehangolt öntözés akár egy-két héten belül is tönkre teheti az egyébként viruló virágot. Ez a magyarázat arra a jelenségre, hogy az irodában először a kávéfőző melletti növény pusztul ki. (A fölösleges vizet valamiért mindenki a közelben elhelyezett zöldre löttyinti.)
Egy (virág)nyelvet beszélünk?
Fura, de ennek okait a kommunikációban kell keresnünk. Míg ugyanis mi, emberek – még ha jól vagy rosszul is, de – megértetjük magunkat másokkal, addig a növényekkel erre igen korlátozottak a lehetőségeink. Pedig valamilyen formában szeretnénk feléjük a szeretetünket kifejezni, csak nincs erre megfelelő nyelvezetünk. Így aztán csakhamar olyanná válunk – ha nem vigyázunk –, mint a barátságos kocsmáros: folyton itatni akarjuk őket. Igen ám, de a megváltozott szerkezetű virágföldekben élő virágok már nem viselik el (ha egyáltalán elviselték valaha!) a túlöntözést. Ebben az esetben szó szerint kell érteni, hogy szegény pára belehal a szeretetünkbe.
Szakemberként hogyan tudom ennek elejét venni? A legnehezebb dolgom két esetben van: 1. amikor az „agyonszeretett” növénynek nincs gazdája, vagy 2. amikor épp mindenki az. És ez nem azért fontos, hogy legyen kit pellengérre állítani! Egyszerűen arról van szó, hogy a nálam vásárolt növények hosszú távú esztétikus megjelenéséért olyan mértékben tudok garanciát vállalni, amilyen arányban az én kezemben van az életben tartásuk.
Tolmács a zöldekhez
Jócskán megkönnyíti ügyfeleim életét és persze az én dolgomat is, ha egy személy a felelős a virágok öntözéséért. A legprofesszionálisabb megoldás – ha úgy tetszik egy emberek és növények közti tolmács – persze az önöntözős kaspó. Az okos készség ugyanis pontosan jelzi, hogy mikor és mennyi vízre van szüksége a növénynek. Hibalehetőség kizárva! Még akkor is, ha legtöbben, amikor szóba hozom ezt a lehetőséget, erősen kételkednek. De, akik egyszer kipróbálták és megszokták az önöntöző kényelmét, nem szívesen mondanak le róla. Talán azért, mert náluk még egyetlen virág sem pusztult bele abba, hogy mindenki szerette.
Legutóbbi hozzászólások