Újságolvasó emberként nemrégiben egy hírre kaptam fel a fejem. A cikk szerint áprilisban génmódosított petúnia jelent meg a piacon, amelyet a finn hatóság szúrt ki. A magyar Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) pedig azonnali hatállyal tiltólistára helyezte a virágokat, amelyekről a cikkből csak annyi derült ki: különös ismertető jegyük narancssárga színűk.
A szakmai közvélemény felbolydult a hír hallatán, egymást érték a reakciók, príma kis összeesküvés elméletek láttak napvilágot a cikkek alatt. Jelen írásommal a jelenséget közelebbről, de még a közérthetőség határmezsgyéjén maradva szeretném megvizsgálni, hogy legalább viszonylagos rálátással tudjunk ítéletet mondani a dologról.
Megbabrált gének
Kezdjük mindjárt az elején, vagyis tisztázzuk azt, hogy mit jelent a GMO rövidítés és mit kell tudnunk ezekről a hibridekről? A Genetically Modified Organisms (Genetikailag Módosított Organizmusok: GMO) létrehozóit az a jobbító szándék vezeti, hogy a genetikai állomány molekuláris szintű megváltoztatásával felerősítsék (most kizárólag a növényekről beszélünk, de hasonlóképp igaz ez más élőlényekre is) a növény kedvező tulajdonságait. Így a megfelelő beavatkozással az időjárással, illetve a kártevőkkel szemben ellenállóbb fajtákat alakítanak ki, amelyek olcsóbb előállítást, finomabb ízt vagy éppen nagyobb terméshozamot ígérnek.
A genetikai manipulációval szemben szkeptikusok – és ide tartozik a Magyar Állam is – a GMO kezelt növények egyelőre nem ismert hosszú távú környezeti hatásai miatt ódzkodnak a hibridektől. Állításukat azzal támasztják alá, hogy ma még nem jósolható meg minden kétséget kizáróan, hogy ezek a mesterségesen felturbózott zöldek hogyan avatkoznak be a táplálékláncba, és úgy egyáltalán az ökoszisztémában miként találják meg a helyüket.
Annak ellenére, hogy megalapozott kutatások még nem bizonyították a GMO élelmiszerek egészségkárosító hatását, és az Európai Unió sem szankcionálja ezeket a termékeket, hazánk – élve az Európai Parlament kínálta lehetőséggel – nem engedélyezi az élelmiszer előállítás céljából végzett géntechnológia alkalmazását.
A genetika atyja és a keresztezés
Bár a génmódosítás ma slágertémának számít, tudnunk kell, hogy az új fajták mesterséges kialakítása messze nem a XXI. század találmánya. A XVIII.-XIX. századi botanikusok már többé-kevésbé tisztában voltak azzal, hogy keresztezéssel is rábírhatjuk a növényeket arra, hogy számunkra kedves tulajdonságaikat felerősítsék. Példaként említhetem Gregor Mendel botanikust, aki a tudományos örökléstanban olyan mérföldköveket tett le, amelyek méltóvá tették őt a „genetika atyja” sokatmondó elnevezésre.
(Érdekes mellékszál az életében, hogy miközben szívesen babrált a brünni kolostor kertjének növényeivel és lenyűgözte a természet sokszínűsége, eközben az egyetemen megbukott növénytanból. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy nem sokára természettant oktasson a brünni felsőfokú reáliskolában és a helyi rendház kertjében keresztezési kísérleteivel maradandó nyomot hagyjon maga után.)
Evolúció: természetes génmanipuláció
A keresztezés és a génmódosítás célja tehát lényegében azonos, módszereit tekintve azonban egy ponton gyökeresen eltér egymástól. Míg előbbiben nagyobb szerep jut a véletlennek, vagyis a különböző fajok keveredéséből nem feltétlen jósolhatók meg az utód tulajdonságai, addig a géntechnológiánál a meghatározott eredmények eléréséért végzett tudatos tevékenységen van a hangsúly.
Ha egy lépéssel tovább menve tágabban értelmezzük a témát, azt láthatjuk, hogy maga az evolúció is a gének szakadatlan változásán alapul, a biodiverzitás, azaz a fajok elképesztő változatossága pedig ennek az évmilliók óta tartó természetes mutációnak az eredménye.
Vihar a … kaspóban
Mi következik mindebből a mi narancssárga petúniánkra nézve? Nos, nem sok. Mert, hogy a NÉBIH szakemberei általánosságban a narancssárga petúniákra adták ki a”kilövési engedélyt”, (a NÉBIH közleménye szerint a forgalmazók kötelesek az összes ilyen hibridet megsemmisíteni) de a felhasználóknak címzett kommünikében azt nem tették hozzá, hogy pontosan mely fajtákra vonatkozik a szabály. Érdeklődő levelünkre mindössze annyi válasz érkezett, hogy valamennyi narancsszín petúniát érint a tilalom.
Fantomkép a petúniáról (vagy valami másról)
Hogy miért pont a narancssárga petúniák váltották ki a hatóságok haragját, azt nem igen értem. Talán a keresztbe porzások, talán a táplálékláncban betöltött ma még ismeretlen szerepük miatt. A talány viszont akkor lesz még nagyobb, ha elolvassuk a hatósági nyilatkozat záró részét, ahol a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a kérdéssel kapcsolatban mintegy megnyugtatásul leszögezi: az érintett növények sem az emberi egészségre, sem a közvetlen környezetre nem jelentenek veszélyt.
Azzal pedig végképp nem vagyok tisztában, hogy ha már embargó alá helyezik ezt a közkedvelt egynyárit, miért nem sikerül a hírt leközlő médiumok zömében legalább a megfelelő növényfotót odatenni szemléltetésként. A mellékelt illusztráció néhol ugyanis csak annyira hasonlít a narancsvörös petúniára, mint az a rendőrségi fantomkép, amit egy rajzból felmentett rajzoló tákol össze a körözött rablóról.
Nem egynyári kaland
Szóval, van itt kérdés bőven és van betartásra váró regula is. Ennek ellenére mindenkit arra biztatok, hogy akinek kertje, erkélye, balkonja, terasza van, válogasson (a narancsszínt leszámítva is) az ezerféle petúnia hibrid közül! Mert ez a növény éppen olyan, mint Gombóc Artúr csokoládéja: válasszuk bár a nagyvilági nagyvirágút, a kis szolidat, a cserfes cirmost, az egyszínűt, a feltűnőt vagy a decens fehéret, mindet csak szeretni lehet!
Megjegyzés: a fotón NEM génmódosított petúnia látható!
Legutóbbi hozzászólások