A könyökvédőtől az egyterű irodáig
2017. okt. 25.
Családom és egyéb növényfajták
2017. nov. 17.

Fáma és a légből kapott zöldek

Évek óta tudjuk, hogy a gulyásleves és a pörköltszaft horizontján túl is van élet a magyar gasztronómiában. Az üdítő változások szele elsőként az étlapokon söpört végig, mostanra pedig elérte az éttermek, és egyéb vendéglátóhelyek belső tereit is. Olyannyira, hogy ma már külön díjazzák azokat a vendéglőket, szállodákat, amelyek megjelenésükben a megszokott arculat helyett valamit újszerű, friss látvánnyal lepik meg közönségüket. Idén ezt az a szakmai elismerést a Fáma étterem érdemelte ki. Naná, hogy volt hozzá közöm.

Adott egy gyönyörű, szellős, nagy belmagasságú tér és adott egy megrendelői elképzelés, ami ebbe a grandiózus térbe „földön járó”, skandináv minimalista stílust látna szívesen. És adott a hazai belsőépítész szakma egyik nagyágyúja: Vági Oszkár, aki megteremti e két világ között békés átmenetet.

Van egy kis probléma…

Itt jöttem a képbe én, aki már a térre és térbe álmodott kész tervekkel szembesültem. No, meg egy első látásra jelentéktelennek tűnő problémával. Ugyanis, míg egy belsőépítész fantáziája szárnyra kel a 3 és fél méteres belmagasság láttán, és Szemiramisz függőkertjét meghazudtoló belógó, buja dzsungelt lát lelki szemei előtt, addig az irodakertész fejében egyre határozottabban zakatolni kezd a kérdés: a „És hogy a fenébe fogjuk ezeket a növényeket gondozni???”

Papír és valóság

A látványterv mátrix, ami valóságnak tűnik. Papíron minden jól mutat. Csakhogy a gyakorlat egészen más, különösen, hogy itt nem egy-két, dizájn elemként felfüggesztett bicaj csüng alá a plafonról, hanem élő, lélegző növények, amelyek életben tartása folyamatos „szervizt” kíván! Azt hiszem, pont az ilyen eseteket nevezik úgy, hogy „szép kihívás”.  De, azt gondoltam: annyi komplikált helyzettel találkoztam már, miért épp ez fogna ki rajtam?

Étteremről lévén szó, eszünkbe sem juthatott a vendégtérbe, az asztalok fölé földes növényeket telepíteni. A három méter feletti belmagasság ugyanis gyakorlatilag lehetetlenné tette volna szegények öntözését, a talajnedvesség kontrollálását és akkor az átültetés viszontagságairól még nem is beszéltem. Félő volt, hogy a koncepció alapján kialakított függő oázis – gondozás híján – a megnyitót sem éri meg.

Hidrokultúra, hidrokultúra, hidrokultúra

Egyedül a hidrokultúrás növények jöhettek számításba. Ezeknél az agyaggranulátumba ültetett Scindapsusoknál (márványos szobaifutóka) ugyanis egyetlen vízmércét kell figyelemmel kísérni és még az átültetéssel sem kell bajlódnunk. A hidrokultúrás technológia luxusa lehetővé tette, hogy a nehezített körülmények ellenére is életben maradjanak, sőt, idővel egyre életerősebbé, dekoratívabbá váljanak a virágok. Hogy ne csak az étteremavatóig, de még évekkel később is legjobb formájukat hozzák. A fotókat és a díjat látva: a kitűzött feladatot a zöldek jól teljesítették.

Az ítészek véleménye szerint cosmopolita, mégis valahol a régi budapesti kávéházak hangulatát idéző enteriőrt sikerült kialakítani. Azt már csak én teszem hozzá, mivel sajnos ritkán esik szó a beltéri flóráról, hogy ez annak is köszönhető: a környezetbe szépen belesimulnak a növények. Nem vonják el a figyelmet a lényegről, nem tolakodóak, pusztán a maguk finom eszközeivel teljessé teszik a látványt.

Úgy tartja a Fáma…

A Fáma étterem küllemében is igazodik a konyhát uraló Huszár Krisztián séf magyar és ázsiai konyhát ötvöző ételeihez. Megnyugtató, hogy otthonosan érezzük benne magunkat, és szokatlanul izgalmas, hogy mindig új és új arcát mutassa.

A nemzetközi szakmai zsűri ezt a kreativitást, egyediséget ismerte el a Gastro Design Award-dal. Ne tartsanak szerénytelennek, de büszke vagyok arra, hogy a harmonikus látványban, amely a fine dining étterembe belépőt fogadja, nekem, az Irodakertésznek is részem van.