Decorum Irodakertész – avagy egy kis névmagyarázat
2017. okt. 04.
Fáma és a légből kapott zöldek
2017. nov. 09.

A könyökvédőtől az egyterű irodáig

Egy londoni építészeti magazin valamint egy multinacionális irodabútor gyártó összefogásával készült, nemrégiben publikált tanulmány könnyen elképzelhető, hogy alapjaiban rengeti meg az egyterű irodák nimbuszát. A munka nem kevesebbet állít, mint hogy olcsóbb ugyan a hangár méretű irodák fenntartása, ám ezzel a cégvezetők a költséghatékonyság oltárán feláldozzák a dolgozói hatékonyságot. Szokásunkhoz híven most is mögé néztünk a kijelentésnek.

A római home office

Mielőtt azonban mi is beállnánk az egyterű irodák siratóénekesei közé, lapozzunk végig az iroda-történelmen! Ahogy várható, ezt is a rómaiak kezdték el írni. Általánosan használt „office” szavunk is tőlük, az „officium” szóból ered. Az officium a ház azon szobáját jelentette, ahol az adott munkavégzéssel kapcsolatban feldolgozták és tárolták az információkat, azaz az írásbeliség lényegében erre a helyiségre korlátozódott.

Mivel ebben a korban, klasszikus értelemben még nem beszélhetünk iparról, a mesterek többnyire saját házaikban állították elő termékeiket, az iroda is a ház szerves részét képezte. Tehát, ha jól belegondolunk, a home office intézményét is a jó öreg rómaiak találták fel.

A kora középkor e tekintetben visszalépett az időben. Az írástudomány kevesek kiváltsága lett, ezzel együtt pedig az iroda fontossága is halványulni kezdett. Új lendületet az uralkodók jogalkotási és adószedési kedvének élénkülése hozott a dologba, amelynek köszönhetően megjelent – a korabeli okmányiroda – a kancellária intézménye.

Égig érő irodák

A kereskedelem fellendülése és a népességnövekedés következtében a reneszánszban aztán már annyi embernek adott munkát a sokféle kimutatás készítése, hogy számukra külön irodaházat tartottak fenn a városokban. Az igazi, több tízemeletes irodaházakra viszont az ipari forradalomig kellett várni. A gyárak termelése a korábbiakhoz képest megsokszorozódott, az irodisták pedig nemcsak a tintafoltok elleni könyökvédőt, de a termeléssel összefüggő megnövekedett adminisztrációt is megnyerték maguknak.

A valódi felhőkarcolókat és a maihoz hasonló iroda hangulatát a XX. század hozta el, igaz, ekkoriban még különálló, osztott irodaszobákban zajlott az élet. A vas- és acélszerkezet építőipari megjelenése számos addigi problémára adott megoldást. Így például lehetővé vált, hogy óriási tetőablakokkal természetes fény járja be a hatalmas épületeket, jótékonyan hatva az ott dolgozók és az irodaház működtetőjének kedélyállapotára – utóbbi ugyanis jelentős villanyszámla költséget spórolhatott meg így.

Új szelek fújják az iratokat

A cellairodás elrendezést a technikai forradalom, pontosabban a számítógépek és okostelefonok elterjedése nyugdíjazta. A laptopok mellett nincs már szükség nehéz, böhöm íróasztalokra és szobányi iratszekrényekre. A könnyed, légies irodabútorok jóval kisebb helyet foglalnak. Ráadásul, a cégtulajdonosok arra is rájöttek, hogy az egyterű irodák – vagy pontosabban a közösségi munkavégzést elősegítő irodák – fenntartási költsége jóval alacsonyabb a hagyományosaknál.

Gyakran érvként hozzák fel a „news room” elrendezés mellett, hogy a munkatársak egy légtérben való elhelyezése megkönnyíti a kommunikációt, elősegíti a munkatársak közötti együttműködést, miközben a vezető – aki szinte karnyújtásnyira dolgozik a beosztottaitól – könnyebben kontrollálhatja a munkát.

Nem az én asztalom?

Érdekes paradoxon, hogy míg a mai világunkban minden az egyén érvényesüléséről szól, addig az irodák térkialakítása a projekt alapú, team jellegű munkavégzést támogatja. Az egyterű irodákban – különösen, ha azok a végletekig lecsupaszított clear desk cégszemléletet tették a magukévá (a munkaidő leteltével az asztalt üresen kell átadni, mert holnap talán valaki egészen más fog ott dolgozni) – a személyiség háttérbe szorul. Sőt, van, ahol teljes mértékben hiányzik a „saját íróasztal” intézménye, a pozíció birtoklás emblematikus szimbóluma.

Bár ezek a helyiségek szinte hangár méretűek, a magán szférának nem, vagy csak elenyésző mértékben jut hely. A munka monotonitását és a privát szféra beszűkülését ellensúlyozandó a teret különböző zónákra bontják fel, ahol a munkaállomások mellett relaxációs területeket, a szabad beszélgetésnek, kávézásnak, akár az étkezésnek is helyet adó tereket alakítanak ki.

Sok jó ember, csak nagy helyen fér el

A fentiekben említett tanulmány épp erre hegyezi ki mondanivalóját, egyenesen azt állítva: a többféle funkció és a viszonylag sok ember egy légtérben való jelenléte zavarólag hat az egyes munkavállalóra. A lárma, a rengeteg inger, az egészséges intimitás teljes hiánya a figyelem elkalandozásához, stresszhez, vagyis a hatékony munkavégzés – a cikk szerint 28%, más források szerint 15%-os – romlásához vezet.

Lehet-e szembe menni a trendekkel? Megoldást nyújthat-e, ha visszaállítjuk a régi 2-3 íróasztal befogadására alkalmas cellás elrendezést, vagy paravánokkal lényegében „lefalazzuk” az eredetileg egyterűnek tervezett irodahelyiséget? Ezek a problémák foglalkoztatják manapság a dolgozói hatékonysággal, a munkahelyi egészséggel foglalkozó kutatókat.

Jót s jól

Nem állítom, hogy minden kérdésre tudom a választ, s azt sem hiszem, hogy a növények az összes problémára megoldást jelentenek. Ám, az meggyőződésem, hogy a növények nemcsak egészségesebbé, de természet közelibbé is képesek változtatni a gyakran személytelen irodakomplexumokat! Igaz ugyan, hogy ezek az eredmények csak nehezen számszerűsíthetők, de azt talán kiindulási alapnak elfogadhatjuk, hogy a munkavállalói kedélyállapot és a teljesítőképesség szoros összefüggést mutat, s ebben jelentősen közrejátszhatnak legszótlanabb, zöld munkatársaink.

A nagyméretű növényparavánok tökéletesen alkalmasak arra, hogy vizuálisan elkülönítsék egymástól a különböző funkciójú tereket, miközben dekorációs és zajszűrő szerepük sem lebecsülendő. Természetes megvilágítás mellett a nagyméretű dézsás növények ugyancsak tökéletesen megfelelnek arra, hogy kijelöljék az egyes zónák határait, miközben oldják az irodai elrendezésből adódó merevséget.

Életcsempészek

Ugyan már nem divat az íróasztalokon a cserepes virág, sőt lassanként a családi fotó vagy egyéb személyes tárgy sem fér bele az irodai összképbe, én mégis azt állítom (sőt, a témával behatóan foglalkozó szakemberek is): ebben a végtelenségig lecsupaszított enteriőrben a munkaállomások közelében célzottan, jól átgondoltan elhelyezett növények képesek arra, hogy visszacsempésszék a száműzött életet.

Bizonyított tény, hogy a növények látványa nyugtatóan hat az idegrendszerre, jelentősen csökkenti a stresszt, azt meg csak a tisztesség kedvéért írom ide – hiszen számos alkalommal volt erről itt szó –, hogy a növények többet tesznek a munkahelyi levegő minőségéért, mint a legjobb szellőző berendezés.

Hogy mennyivel felszabadítóbb érzés napi 8-10 órát egy zöld oázisban, mint egy laboratórium és egy játszótér nászából született munkahelyen tölteni, gondolom, már magyaráznom sem kell. Ha mégis kételkednének, javaslom, tegyenek egy próbát!